Nyelvtudományi Közlemények 54. kötet (1953)

Tanulmányok - Hajdú Péter: Mathias Aleksanteri Castrén 3

4 HAJPŰ PETEK Archangelszkig jut el (1842. ápr.). Ekkor ismét aktuális lévén az akadémiai expedíció, északi útját itt akarta volna megkezdeni. Minthogy azonban az Akadémia megbízatása még mindig késett, Castrén elhatározta, hogy ennek ellenére folytatja gyűjtőmunkáját, most már a szamojédok között. Lönnrottal együtt az a tervük, hogy a szamojéd tudásáról híres Venjamin archangelszki archimandrita segítségével kezdenek hozzá szamojéd kutatásaikhoz. Venjaminban azonban csalódtak. A Castrén által nem éppen hízelgő szavakkal jellemzett főpap tudományos féltékenységből minden felvilágosítást megtagadott tőlük. Később kiderült, hogy ez nem is volt túlságosan nagy veszteség a két kutatóra nézve, mert Venjamin szamojéd tudása valójában nagyon gyönge lábon állott. Lönnrot azonban a kudarctól elkedvetlenedve lemondott a szamojédok tanulmányozásáról és az olonyeci kormányzóságba utazott, Castrén viszont ennek ellenére továbbra is szilárdan kitartva eredeti terve mellett, elhatározta, hogy amint a téli szánút járhatóvá válik, a tundrára, a szamojédok közé helyezi kutatásai színterét. Az addig hátralevő nyári hónapokat a Ter-lappok közt tölti, s a nyár végén, kalandos hajóút után (1. Reiseer. 172 kk.), 15 ezüst rubellel a zsebében érkezik ismét Archangelszkbe. Sivár anyagi helyzetén nem törik meg lelkesedése, s kesernyés humorral fűszerezett megjegyzéssel zárja le ezt az ügyet naplójában: „Inzwischen fanden sich in Archangel einige Samojeden, die noch ármer als ich waren ..." (Reiseer. 176). Ezek közül az egyiket nyelvmesteréül fogadja, s a nyár végét az Archangelszktől nem messze levő Uima faluban tölti, szamojéd ismereteit gyarapítja. Időközben megkapja a Finn Szenátus 1000 rubeles támogatását, úgy hogy most már megfelelő anyagi alapokra helyezheti további útját. Midőn november végén elhagyja Archangelszket, többen figyelmeztetik a reá váró nehézségekre, szenvedésekre, arra, hogy az eljövendő megpróbáltatások gyenge szervezetét alááshatják, őt azonban csak a végrehajtandó feladat tartja lázban. A romantikus ifjúi hévtől fűtött Castrén megkapóan patetikus, de szerény szavakkal indokolja elhatározását : ,,. . . aber wer ist nicht in dem Enthusiasmus seiner Jugend béreit für eine Idee selbst das Lében zu opfern!" (i. m. 177). Castrén első szamojéd kutatóútján a timani, kanini és bolsezemelszki tundrán élő szamojédok nyelvét, anyagi és szellemi kultúráját kutatta, közben azonban az izsmai komik nyelvével is foglalkozott. Fárasztó, küzdelmes, sok kalanddal járó, egy évig tartó bolyongás után 1843 november 9-én érkezik Obdorszkba. A megpróbáltatásoktól testileg elgyötört, de szellemileg mindig friss Castrén számára nagy élmény volt Obdorszkba érkezése. „Obwohl die letzte lange und mühevolle Reise meine Kráfte erschöpft, meine Gesundheit angegriffen und meinen Muth'herabgestimmt hatte, fühlte ich mich dennoch bei meiner Ankunft in Obdorsk froh und glücklich in dem Gefühl, dass ich mich nun endlich auf dem geheiligten Boden der Mutter Asia befand, dass ich die Luft athmete, welche den ersten Lebensfunken in die Brust unserer Váter gesenkt hat ..." (i. m. 278). Obdorszk ezen kívül a hosszas magány után a „nagyváros" újdonságával hatott Castrénra : ,,Es war für mich ein London, Paris, Berlin u. s. w., und doch gab es dórt kein Buch ausser dem Sibirischen Reglement, kein Tageblatt ausser demjenigen, welches die Damen in der Dámmerung redigirten . . ." (i. m. 279). Castrén itt tölti az egész decembert, a chanti nyelvvel foglalkozik, s várja az Orosz Akadémia rendelkezéseit expedíciójának megkezdésére. A tervek szerint u. i. Obdorszkból kellett volna kiindulnia, hogy az Ob és a Jeniszej közötti vidéket nyelvi és néprajzi szempontból átkutassa. Egészségi állapota