Nyelvtudományi Közlemények 54. kötet (1953)

Tanulmányok - Hajdú Péter: Mathias Aleksanteri Castrén 3

MATHIAS ALEKSANTEKI CASTBÉN 5 azonban rohamosan romlik, s ezért 1844 januárjában a berjozovi orvos tanácsára haza kell utaznia Finnországba. Egészségének helyreállítása céljából pihenésre volt szüksége Castrén -nek, de ő ezt nem úgy értelmezte, hogy semmittevéssel töltse napjait. A két szamojéd út közti egy év alatt is állandóan dolgozik. Hazaérkezése után egy hónappal leteszi a filozófiai licenciátusi vizsgát, jún. 21-én pedig doktorrá avatják (disszertációja a komi névszóragozást tárgyalja : ,,De nominum declinatione in lingua Syrjaena"). Még 1844 novemberében beküldi az Akadémiának ,,Vom Einflusse des Accents in der lapplándischen Sprache" c. értekezését (Mémoirs de savants étrangers VI, 1 — 44), sajtó alá rendezi az „Elementa grammatices syrjaenae" c. könyvét. Ugyanakkor egy mari katonától nyelvi anyagot gyűjt és megírja „Elementa grammatices tseheremissae" c. munkáját, mely 1845-ben jelenik meg. 1845 tavaszára az állandó orvosi kezelés folytán egészségi állapota annyira rendbejött, hogy vállalkozhatott az Akadémia által szervezett nagy északi expedícióra. Kísérőjével, J. R. Bergstadi kandidátussal együtt 1845 májusában érkezik Tomszkba. A nyáron az Ob és Irtis vidékét járja végig, az ottani chantik közt végez kutatásokat. Az ősz és a tél folyamán a narimi szamojédok között dolgozik, 1846 tavaszán a jeniszéji-szamojédok, nyáron a Jeniszej alsó folyásánál élő jurákok és tavgi-szamojédok körében folytatja munkáját egész 1847 januárjáig, amikor is a délebbre levő jeniszeji-osztjákok lakóhelyét keresi fel. Ez év tavaszán a Minuszinszk környéki eltatárosodott szamojéd és jeniszeji-osztják törzsek kutatásába mélyed el, ugyanakkor régészeti kutatásokat is végez ezen a vidéken, majd a nyár folyamán a Száján hegységen át Mongóliába megy át. Ugyanezen év őszén felkutatja még az akanszki terület kamasz, kott és tatár törzseit, s többéves útját 1848 tavaszán fejezi be a Bajkál-tó mellett. 1845 tavaszától 1848 nyaráig terjedő útján Castrén bejárta mindazokat a teiületeket, ahol szamojédok laknak, vagy ahol véleménye szerint valaha is szamojédok lakhattak, s állandóan kiújuló betegsége ellenére, a legmegerőltetőbb viszonyok között, példátlan akaraterővel gyűjti a szamojéd, chanti, jeniszeji, tatár, tunguz és burját népek között anyagát. Elsősorban nyelvi anyagot gyűjt, figyelme kiterjed azonban e népek szokásainak, hiedelmeinek, szellemi életének vizsgálatán túl, a tárgyi néprajzi gyűjtésre is, sőt régészeti kutatásokat is végez, főleg Dél-Szibériában (kurgánokat ás fel, feliratokat másol, régiségeket gyűjt). Útjáról sűrűn küld jelentéseket az Akadémiának, Sjögrennek; sok levelet ír barátainak,4

s ezekben az írói szempontból is nagyszerű*, pompás humorú levelekben megelevenedik előttünk Castrén útja, az a hatalmas teljesítmény, mely még az ereje teljében levő férfit is kemény próbára teszi. Élénk színekkel tárulnak elénk azok a megpróbáltatások, küzdelmek és szenvedések, melyeken jóformán állandó lázzal küzdve kellett átmennie. Castrén leveleinek olvasói előtt egy olyan hősi vállalkozás körvonalai bontakoznak ki, melyet csak egy a tudomány iránt minden áldozatra kész, semmitől vissza nem riadó, törhetetlen szellem tud végrehajtani. 4 Ezeknek egy része megjelent a Bull. hist.-phil. d. Ak.-ban és különböző finn újságokban 1845 — 48 között. Teljes gyűjteményüket Schiefnsr adta ki M. A. Castrón's Reiseberichte und Briefe aus den Jahren 1845—1849. (NRF. II., StPtbg. 1856).