Nyelvtudományi Közlemények 54. kötet (1953)

Tanulmányok - Deme László: A nyelv fejlődése belső törvényeinek kérdéséhez 10

A NYELV FEJLŐDÉSE BELSŐ TÖRVÉNYEINEK KÉRDÉSÉHEZ 21 NyIK. II/5, 52—55) ; részleteiben azonban ez a kapcsolat csak igen ritkán mutatható ki s akkor is csak a legnagyobb óvatossággal, a legfeltételesebb megfogalmazásban (vö. ZVEGINCEV : NyIK. 111/1, 13). Voltak, akik azt állították, hogy a szenvedő ige a rabszolgaságban, s az alárendelés is az osztálytársadalomban keletkezett kategória. Ha feltesszük ennek helyességét, akkor sem feltétlenül szükséges feltennünk a nyelvi és a társadalmi fejlődés tényeinek ilyen okozati kapcsolatát. Az alighanem helytálló, hogy a nyelv általában csak olyan kategóriákat hoz létre, amilyen viszonyokat a nyelvet beszélő nép már felismert ; de a viszonyokat nemcsak a társadalomban ismerheti fel, hanem legalább olyan könnyen a természetben is. Az, hogy a vad megöletik, a fa kivágatik, legalább olyan kézenfekvő a szenvedő kategóriájának kialakítására, mint a rabszolgaság intézménye. Az emberiség történeti előrehaladásának termékeként jelentkező (vö. CSEENIH : NyIK II/5, 54) elvont gondolkodás fejlődése maga is bonyolultan függ össze az anyagi és szellemi kultúra előrehaladásával, a természet és a társadalom tényeinek és e tények kapcsolatainak felismerésével. Egy-egy új gondolkodási formula kifejlődését sem lehet mindig — sőt, elég ritkán lehet — valamilyen konkrét fejlődési mozzanathoz kötni. Hogyan lehetne hát e fejlődés apró konkrétumaihoz rögzíteni a nyelvtani eszközök és szabályok kifejlődésének történetét, amely nemhogy a társadalom anyagi fejlődését, de még gondolkodásbeli fejlődését sem tükrözi egyszerre és közvetlenül!?12

— A

nyelvtani szabályok és eszközök fejlődése és a társadalom fejlődése között tehát meddő próbálkozás lenne olyanféle kapcsolatot keresni, amilyet a szavak kialakulásánál viszont lehet, sőt kell is ; a nyelvtannak ilyen közvetlen kapcsolata a társadalmi fejlődéssel nincsen. De ez nem jelenti azt, hogy semmiféle kapcsolata nincs ; a nyelvtani rendszer tökéletesedése ós csiszolódása, a nyelvtani viszonyítóeszközök szaporodása és differenciálódása, tehát a nyelvtani rendszer haladó fejlődése végeredményben, ha sok közvetítő állomáson keresztül is, mégis csak közvetve a társadalom haladó fejlődésének tükrözője s ugyanakkor segítője is. 3. Milyen forrásokból és milyen módon történik a nyelvtani rendszernek ez a bővülése? Itt is többféle lehet a forrás is, a mód is. Keressünk néhány példát erre a haladó fejlődésre, s vizsgáljuk meg : milyen alapból nőttek ki és milyen törvények szerint folytak le. A feltett finnugor alapnyelvben eredetileg egy bizonyos olyan elem szerepelt általános locativusragként, amely a mai -n ragban folytatódik (házon), s amely mellett csak egy szintén meglehetősen általános másik locativusrag volt meg, a mai -t előzője (Kaposvárt) (vö. ZSIKAI, FgrRok. 63, 69). Ez az -n elem ma már erősen leszűkített szerepű ; KLEMM elemzése szerint már csak azt jelöli, hogy valami valaminek a felületén, a közvetlenül érintkező felső részén történik vagy létezik (Mondattan 187). Ma tehát már — ha így nevezhetjük — felső hely viszony jelölő funkcióban sem egyetlen, mert a nem érintkező felső részen való történés vagy ottlét viszonyát a fölött névutó fejezi ki (KLEMM, UO.). De elvált tőle a fejlődés során az alatt, mellett, előtt, mögött való történés vagy létezés kategóriája is. 12 Nem így

MESCSANYINOV : „Ha — mondja MAER — a nyelv nem fejlődhet önmagában, akkor az összes benne megfigyelhető szerkezeti változások és a nyelvi formák részleges^ változásai társadalmi alapon magyarázhatók." (MV. 50 ; kiemelések tőlem. D. L.). Ő tehát a részleges változásokat is közvetlenül a társadalmi változásokhoz kapcsolja.