Nyelvtudományi Közlemények 54. kötet (1953)

Tanulmányok - Deme László: A nyelv fejlődése belső törvényeinek kérdéséhez 10

A NYELV FEJLŐDÉSE BELSŐ TÖRVÉNYEINEK KÉEDÉ.SÉSEZ 19 szó pedig nem lexéma. Amikor látszólag ragozott szó a továbbképzés alapja, az mindig önállósult, lexémává vált ragos forma ; eredetében ragozott, de funkciójában már alapszó : közti, utáni, melletti ; távolít, továbbít, mind önálló határozószók ill. névutók származékai. Még a láttamoz (NyŰSz.) ige alapjául szolgáló láttam alak sem nevezhető ragozott igének : e használatában 'aláírás, ellenjegyzés' jelentésű főnévvé vált már. A továbbképzésnek ez a módja tehát alighanem azért nem terjedt el, azért talált a nyelvben merev visszautasításra, mert ellenkezik a nyelv addigi szabályaival, mert beleütközik azokba a törvényekbe, amelyeket a magyar nyelv addig kifejlesztett magának és amelyek, visszahatva rá,, irányították addigi fejlődését, és irányítják további fejlődését is. Ez utóbbiakból tehát a következő tanulságokat szűrhetjük le : A nyelvben nemcsak új szavak keletkezhetnek, hanem új szóalkotási szabályok is. E szabályok keletkezésének egyik módja bizonyos nagyobb számú azonos jellegű eseteknek szabállyá sűrűsödése.11

Az új szabály a nyelvbe bővülést hoz, hiszen termékenységét szélesíti ki. Az új szabály azonban az addigiakhoz kapcsolódik, a nyelvnek addig kialakult és érvényben volt belső sajátosságaiból értetődik s megszületésével azokat erősíti. A meglevő törvényektől merőben eltérő vagy azoknak éppen ellentmondó szabályok kialakulásának törekvése elé a nyelv, jellemző sajátosságainak, addigi törvényeinek védelmében, igen komoly akadályokat gördít. — Közvetlen társadalmi indítékot e szabályok alakulásánál aligha kereshetünk (vö. VINOGRADOV : NyIK. 11/1, 4) ; közvetlenül vagy egy képző funkciójának kitérjeszkedéséről (pl. -tálán átterjed melléknevekre is), vagy bizonyos alakulatoknak szabályba sűrűsödéséről (pl. az említett összetételi forma) stb. beszélhetünk, mint a változás okáról. A társadalom fejlődése itt csak közvetettebb, mélyebben fekvő ok : ahhoz, hogy az új fogalmak sokasodásának megfelelő mértékben alkothasson a nyelv megfelelő eszközöket, szavakat, a szükségletek ad-hoc kielégítésén kívül arra is szükség van, hogy az alkotás eszközeit is szaporítsa, módjait is javítsa, csiszolja. Ez a társadalmi fejlődéssel való közvetett kapcsolat egyik oldala. A másik meg az, hogy a nyelv az új szabályokat éppen a reális szükségletek ad-hoc kielégítésére született egyes esetekből vonja le. A kapcsolat természetesen itt is csak közvetett : az egyes szavakat a társadalmi fejlődés által felvetett konkrét szükséglet hívta életre ; a belőlük való szabály-elvonást azonban a nyelv már e konkrét szükségletektől függetlenül, a maga erejéből, mint önmozgással bíró rendszer végezte el. A nyelv rendszerében élete során számtalan ilyen szabály-elvonási lehetőség mutatkozik ; s ezek közül a nyelv végül is azokat ragadja meg, amelyek addig kialakult szabályainak, maga-létrehozta, de rá vissza is ható sajátos törvényeinek a legjobban megfelelnek. II. A szóalkotási szabályoknak, éppen mint szabályoknak a kérdése azonban átvezet már bennünket a másik területre : a nyelvtan fejlődésének kérdéséhez. 1. Az, hogy a nyelv nyelvtani rendszere a korok folyamán bővül és tökéletesedik, valamennyiünk által elfogadott és könnyen elfogadható tétel. Ha visszagondolunk a ma élő nyelv nyelvtani rendszerének alapjául, kiinduló-11 Ezt a megfogalmazást erősen hangsúlyozzuk. Szó sincsen arról, hogy a magyar szabálya németből származnék ; a szabály a németből származó e se te k alapján a magyarban vonódott el szabállyá, — de már elvonódott, már szabállyá vált. 2*