Nyelvtudományi Közlemények 54. kötet (1953)
Tanulmányok - Deme László: A nyelv fejlődése belső törvényeinek kérdéséhez 10
A NYELV' FEJLŐDÉSE BELSŐ TÖRVÉNYEINEK KÉRDÉSÉHEZ JPJ vagy tárggyal együtt nevét is idegenből vesszük át. A magyar tőszavak tetemes része ilyen eredetű. Az idegen szó átvétele: a névalkotásnak egyik módja, de az eddigiektől merőben eltérő. Felmerül tehát itt az a kérdés: az ilyen szavaknál érvényesülnek-e valamilyen módon a nyelvnek sajátosan nyelvi szabályai; vonatkozik-e ezekre is a hagyomány ; hat-e rájuk valamilyen módon a magyar nyelv, mint az átadó nyelvtől sok mindenben eltérő rendszer? . Ügy tapasztaljuk, hogy a magyar nyelv mint átvevő, sok mindenben hat ezekre az idegenből származó szavakra ; kiterjeszti rájuk szabályait, a maga jellemzően belső sajátságainak megfelelően alakítja át őket. Hat rájuk mindenek előtt hangalakjukban, — ezt a hangtannál tárgyaljuk majd meg. De olykor ezen túlmenően is változik az idegen szavak alakja, hogy egy-egy elevenebb képző síkjába, vagy egy-egy gyakoribb szóvégződés csoportjába kerüljenek ez által. így lett — nyilván a -ka, -ke kicsinyítőképzős szavak hatására — a szláv eredetű loksa és a latin eredetű lekce hangátvetéssel laska és lecke ; így alakult — nyilván a foglalkozásneveknél gyakori -ár, -ér végződés hatására — a feltehető eredeti *káprál és *vincerél szavakból ugyancsak átvétessél káplár és vincellér (vö. DEMB, Hangátvetés, MNyTK. LXIX, 43, 44). — S hogy többet ne is említsünk : igét a honfoglalás óta nyelvünk csak képzővel ellátva fogad be még akkor is, ha az az átadó nyelvben is ige volt (SzófSz.. fékomadta al.). . A nyelv sajátosságai, kisebb-nagyobb mértékben, éreztetik tehát jelenlétüket és alakító hatásukat az idegenből átvett szavak alakján is ; — azok továbbfejlődése meg szinte minden megkülönböztetés nélkül ugyanazon szabályok szerint történik, mint az eredeti elemeké ; akár hangfejlődésre gondolunk, akár továbbképzésükre, akár esetleges jelentés- vagy kategóriaváltozásukra stb. Végeredményben tehát : az idegen szó átvételét — a szélső eseteket most nem tekintve 7 — éppúgy egy-egy új tárgy vagy fogalom megjelenése teszi szükségessé, mint az új szavak alkotását ; s beilleszkedésük módját éppúgy a nyelvnek érvényben lévő sajátos szabályai szabják meg, mint az újonnan keletkező szavaknál a képzés vagy az összetétel módját. Összefoglalva az eddigieket : az új szó keletkezésének — akár belsőleg alkotott, akár idegen eredetű — rendszerint az az oka, hogy a társadalom új tárgyat vagy új fogalmat ismer meg s ezt a gondolatok kicserélésének fennakadás nélküli biztosítása érdekében névvel akarja ellátni, szóval akarja jelölni8 . (így pl. CSIKOBAVA : MV. 14.). Az ok tehát : a gondolkodás tartalmi 7 Nem akarjuk tehát mentegetni a zsargonoknak feleslegesen felszedett idegen szavait ; sem a divatból, titkolózásból, affektív okokból átvett elemeket. — S az elmondottak természetesen nem vonatkoznak sem a kétnyelvűség, sem az el-másnyelvűsödéa folyományaként egyes nyelvekbe tömegesen áramló és újat nem hozó idegen elemekre sem. (Vö. 1. jegyzet.) 8 Ez vet fényt a tájszavak keletkezésének kérdésére bizonyos korban. A tájszavak egy része nyilván azért táji érdekű, mert a szóval jelölt fogalmat vagy tárgyat a táj népe olyan korban ismerte meg, amikor a fejlődés a gazdasági és kulturális decentralizáltság körülményei közt folyt ; amikor tehát az egyes tájak nem egyszerre s nem is egy forrásból ismertek meg új dolgokat (kukorica — törökbúza — málé — tengeri; krumpli — burgonya — pityóka — grulya stb.). Fejlődésünk mai fokát éppen az ellenkezője jellemzi : az új jelenségek országosan egységesen terjednek el (kulák, traktor; karalábé, paprika stb.) egyetlen központi forrásból (vö. AVANYESZOV : NyIK. 11/2, 56). — Meggondolkoztató ez a régi török ós szláv átvételek szempontjából is, melyeknek nagy része szintén országosan egységesen elterjedt.
