Nyelvtudományi Közlemények 54. kötet (1953)

Tanulmányok - Deme László: A nyelv fejlődése belső törvényeinek kérdéséhez 10

14 DEMB LÁSZLÓ egyszerűen összetételi szabályt alkalmazok, amely valahogy így hangzik : a tárgyas összetételben az igei eredetű névszói utótag közvetlenül kapcsolódik a tárgyrag nélküli előtaghoz. Ha tehát ragos tárgyas összetételt akarnék alkotni, nemcsak az analógiáktól térnék el, hanem szabállyal találnám szembe magamat, ami ennek ellentmond. — Ugyanígy nem alkothatok viszont hasonló utótaggal ragtalan helyhatározós összetételt, mert ott meg az a szabály, hogy a viszonyt jelölni kell: férjhezmenő, sárbafúlt. Az összetétel tehát igen eleven szóalkotási mód és sajátosan szóalkotási mód ; de megvannak a maga szabályai; és az új szavak alkotásának e szabályok szerint kell lefolynia. A népbolt sohasem volt szintagma, már keletkezésekor kizárólag lexéma volt, új fogalmat akart megjelölni; s mivel alkotásában jól érvényesült a birtokos összetétel alkotási szabálya, ugyanolyan könnyen érthető elemként üdvözölte a nyelvérzék, mint a képzés útján alkotott termelékeny szót. Az új tárgy megnevezésének szokásos módja a névátvitel is. A vízi közlekedés eszközeinek megalkotásakor a csónak vagy hajó különböző részeit az állat testrészeiről nevezték el. így lett a hajónak orra, fara, gerince. És viszont : amikor az ember anatómiai ismeretei elmélyültek, amikor sajátmagán felfedezett néhány olyan testrészt, amelyiknek addig nem volt neve, mert az állatnak, amelyről addigi anatómiai tudását szerezte, nincsenek olyan testrészei, vagy nem feltűnők : a külső világ bizonyos konkrét tárgyainak nevét vitte át ezekre : sarok (eredeti jelentése 'Ecke'), nyaksz*>£ (régebbi a 'domb' jelentése), borda (eredetileg takácsműszó) (vö. GOMBOCZ, Jelentéstan. 72, 76)4

. Természetesen a névátvitelnek is vannak szabályai. A névátvitelt a hasonlóság teszi lehetővé. A hajónak hosszában elnyúló felemelkedő részét aligha nevezhették volna /ar-ának ; ahogyan pl. az alsó kar sem nevezhető el bordá-nsbk, mert a kettő közt semmi hasonlóság nincsen,. A fent felsorolt esetekből általánosságban a következőket látjuk : 1. Az új szó keletkezésének, alkotásának oka valamilyen új tárgy vagy fogalom keletkezése vagy megjelenése, illetőleg az annak megjelölésére való törekvés.5 2. Az újonnan alkotott szót a meglevő szóállomány felhasználásával alkotjuk meg.6 3. Az új szó megalkotásának módját szigorúan megszabják a nyelv sajátos törvényei, akár képzésről, akár összetételről, akár pedig névátvitelről volt szó. Az eddig felsorolt névalkotási módokkal szembenáll az a szintén gyakori eset, hogy egy-egy új fogalomra, illetőleg tárgyra megismerésekor nem a meglévő szavakból alkotunk új szót a szokásos eszközökkel, hanem a fogalommal 4 A társadalom fejlődésének, az anyagi kultúra és a gondolkodás történetének szempontjából ezek az esetek igen sok további tanulságot is szolgáltatnak ; a szókincs fejlődéstörténete szempontjából azonban e tanulságok másodlagos fontosságúak most. 5 Ki kell rekesztenünk itt a meglevő idegen szavak helyettesítése céljából tudatosan alkotott új szók esetét. Itt az indítók, a keletkezés oka más, — bár a két következő pont ezekre is érvényben van. A szavak keletkezésének ez legfeljebb csak bizonyos korokra jellemző, de semmi esetre sem általában jellemző formája. 6 A hangutánzók és hangfestők, csekély számuk és említett sajátságaik alapján, az általános szabály szempontjából elhanyagolható kivételek.