Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Tanulmányok - Tamás Lajos: A szókincs kérdése a sztálini elmélet megvilágításában 3

TAMÁS LAJOS továbbképzésre alapot nyújtó származékokat is, mint pl. forró, forraszt, sőt a Kazinczytól származó forradalom és a hasonló képzésű társadalom szót is. A két utóbbi kétségkívül nem keletkezésének pillanatától volt eleme az alapszókincsnek, ami arra mutat, hogy a szótári szókészletnek az állandó fejlődést tükröző s minduntalan felbukkanó új elemei idővel az alapszókincsbe olvadhatnak be, hogy tehát nincsen merev határ a szótári szókészlet C) és B) rétege között. Ma a társadalom-nak már származéka is van: társadalmasít, s nem tekinthetjük véletlennek, hogy BÁRCZI SzfSz.-ban a forr szócsaládjában ott szerepel a forradalmasít, de a társ szócsaládjában a társadalmasít még nem található meg. Persze nem ez az egyetlen szavunk, amely egyfelől származék, ugyanakkor pedig alapja további származékoknak, hiszen elvben minden származékszó továbbképzésére sor kerülhet. Összetett szavakat sem zárhatunk ki eleve az alapszókincsből, legkevésbbé a testvér (fivér, nővér), vagy akár fokhagyma -típusúakat, amelyeknek a legtöbb nyelvben egyszerű alapszó vagy gyökérszó felel meg (fr. frére y

soeur ,ml; néni. Brúder, Schwester, Lauch; or. brat, szesztrá, csesznék, stb.). Az alapszókincshez tartoznak továbbá az elhomályosult összetételek is (pl. jámbor, keszkenő, ünnep, stb.), amelyek az elhomályosulás következtében gyökérszavakká válnak (ünnepel, ünnepi, ünnepség, stb.) s azt bizonyítják, hogy a szótári szókészlet B) és A) rétege között sincsenek merev határok. A gyökérszavak állománya néha elvonással is gyarapodhat (pl. csend). Arra is akad több példa, hogy valamely képzett szónak a képzője homályosul el s így a szó gyökérszóvá válik (ilyen pl. a német Oift szó, amely eredetileg a gebén származéka), máskor a szintagmatikus határ elmosódása (pl. fr. rangon < < redemptionem) járhat hasonló eredménnyel. Formális ismérvek alapján tehát nem dönthető el valamely szónak alapszójellege. De sokszor eddig említett ismérveink alkalmazásával sem boldogulunk, vagy legalábbis nem fogunk boldogulni akkor, ha mindenáron ,,igen"-t vagy ,,nem"-et akarunk bizonyos tagadhatatlan tények rovására kierőszakolni. Nem vitás pl., hogy vér szavunk minden tekintetben eleget tesz az alap-, sőt gyökérszó követelményeinek, többezer éves finnugor múltja mellett nyelvünk életében sokat és gyakran felhasznált építő anyagnak bizonyult; vörös alakpárja külön gyökérszóvá fejlődött (ebből faragták nyelvújítóink pl. a vörheny szót is), nagyszámú régi és új összetételben található (vérgyökér, vérmutatás, vérnyomás, véradás, véradó-állomás, stb ) s származékaiból is népes szócsalád kerekedik ki, amelyhez olyan már-már elszakadó szavak is tartoznak, mint vércse, vérmes. Első pillantásra nem ilyen világos a helyzet azoknál a szavaknál, amelyek ugyan máris közösek a társadalom tagjai számára, mert úgyszólván máról-hoinapra váltak közismertté, új szavak képzéséhez is alapot adnak, de éppen újkeletűségüknél fogva nem rendelkezhetnek az alapszókincs zömének azzal a tulajdonságával, hogy már hosszú évszázadok óta szolgálják a társadalom minden osztályát. Ilyen pl. traktor szavunk, amely mezőgazdaságunk fokozódó szocialista átszervezésével és gépesítésével kapcsolatban (1954-ben 26 100 traktornak kell dübörögnie földjeinken) vert tartós gyökeret s új szavak képzéséhez adott alapot (traktorvezető, traktorvezetés, traktorista, stb.). A vontató-Ya\ való helyettesítésének nem támadt