Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Tanulmányok - Tamás Lajos: A szókincs kérdése a sztálini elmélet megvilágításában 3

A SZÓKINCS KÉBDÉSE 11 visszhangja/3

így tehát igen valószínű, hogy állandósulni fog s így eleget tesz majd annak a sztálini kritériumnak is, amely szerint az alapszókincs elemei igen sokáig élnek. Az alapszókincs évszázadok folyamán gyűlt fel s ez a folyamat a maga sajátosan lassú lüktetésével mindaddig tartani fog, míg csak a társadalommal együtt a nyelv is el nem hal, tehát most a mi korunkban is adva van az alapszókincs bizonyos mértékű gyarapodásának, módosulásának lehetősége. Az alapszókincs ilyen természetű elemeinek nem múltjuk, hanem jövőjük van. Alapszókincse természetesen annak a szocializmus világgyőzelme után az egységes övezeti nyelvek összeolvadásából kialakuló közös nemzetközi nyelvnek is lesz, amely tartalmazni fogja ,,a nemzeti és övezeti nyelvek legjobb elemeit".14 Mi az aJapszókincs viszonya az „osztály "-dialektusokhoz, zsargonokhoz, ,,szalon"-nyelvekhez? SZTÁLIN elvtárs kifejti, hogy a nyelv mint érintkezési eszköz egyenlően szolgálja a társadalom valamennyi osztályát mintegy közömbösséget tanúsítva irántuk, de az egyes társadalmi csoportok, osztályok ugyanakkor igyekeznek a nyelvre rákényszeríteni saját szókészletüket, különleges kifejezéseiket. Ez azonban mit sem változtat azon az igazságon, hogy a sajátos szavakkal és kifejezésekkel telitűzdelt ,,osztály"-nyelvek változatlanul megmaradnak zsargonoknak, dialektusoknak, amelyeknek nincs sem önálló alapszókincsük, sem pedig önálló nyelvtani rendszerük, mert mindez az egész nép közkincsét alkotó nemzeti nyelvből kerül ki. Éppen ezért kétségtelen, hogy pl. a XVII. sz.-i klasszikus francia nyelvet sem tekinthetjük külön osztálynyelvnek BRUjsroT-val („La íangue classique . . . avant jl'étre la langue des classes a été une langue de classe, créée par le monde et pour lui."15), mert hiszen ennek a klasszikus nyelvnek sincs külön alapszókincse és nyelvtani rendszere s világos, hogy a nemzeti nyelv alapanyagából hozta létre a nemesség és a nagypolgárság. S itt GORKIJ szavaira is hivatkozhatunk, aki szerint az irodalmi nyelv sem más, mint a nagy írók tollán kifinomult, kiművelt népi nyelv. Az egyes társadalmi csoportok, osztályok sajátos nyelvi jellegzetességeinek száma azonban igen cseké.y, ,,a szavak, kifejezések egész többi túlnyomó tömege, valamint szemantikájuk, közös a társadalom minden osztálya számára."16

De még ezeket az osztályárnyalatú szavakat is az egész nép nyelvtani szabályai szerint használják, nem pedig holmi „osztálynyelvtan" nemlétező szabályai szerint. Hiszen a nyelvtan a szavak ragozásának szabályait megadva „nem konkrét szavakat, hanem általában szavakat, minden konkrétség nélkül tart szem előtt" (22.), ezek a szavak tehát lehetnek zsargonszavak is, a nyelvtani szabályok éppúgy érvényesek maradnak rájuk, mint az alapszókincs bármely szavára. Tudjuk, hogy pl. nemességünk a múlt században rengeteg latin szót elegyített egyébként magyar beszédébe és írásába s hogy, pl. a fanarióta korban az uralkodó osztály románul beszélő tagjai is bőven 1! BEKÉ

O. írja erről a szóról: ,,Kitűnő szó! Minden elismerésünk annak, aki evvel & pompás magyar szóval helyettesítette az idegen traktort. Csak most már tessék használni írásban és szóban!" Magyar Nyelvőr 1950. 278. J. 14 Markszizm i voproszi jazikoznanyija. 47. J. 15 Histoire de la Langue fran^aise ÍV. köt. VII, 1. 16 Markszizm i jazikoznanyija, 34. 1.