Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Tanulmányok - Tamás Lajos: A szókincs kérdése a sztálini elmélet megvilágításában 3

TAMÁS LAJOS szavak képzéséhez ad alapot, emellett jóval kevésbbé bő, mint a szótári szókészlet s magvát a nyelv gyökérszavai alkotják (KopHeBbie cnoBa). A szótári szókészlet tagozódását ezek szerint így ábrázolhatjuk:12 ^.-^ A = az alapszókincs magva: gyökérszavak A + B = alapszókincs A + B -f- C '= szótári szókészlet SZTÁLIN elvtárs a szótári szókészletet a nyelv építőanyagának mondja, amely nélkül nincs nyelv, de amely csak a nyelvtani szabályok segítségével válik alkalmassá arra, hogy gondolatainkat anyagi nyelvi burokba öltöztessük. Az alapszókincsnek viszont egyik legfontosabb sajátsága az, hogy „a nyelv számára új szavak képzéséhez nyújt alapot". (22.) Tehát építőanyag az alapszókincs is: a szótári szókészlet építőanyaga. Sőt azt is mondhatjuk, hogy a gyökérszavak, a tőszavak az alapszókincs építőanyagát képezik. A fagy pl. építőanyaga a fagyos, fagykár szavaknak, a fagyos a fagyosság-nak stb. Mielőtt arra a kérdésre próbálunk válaszolni, mi tartozik az alapszókincshez, félreérthetetlenül tisztáznunk kell, hogyan vonatkozik a nagyfokú állandóságot tanúsító alapszókincsre és főleg annak rendkívül időtálló magvára a dialektikának az a fejlődési törvénye, amely szerint nincsenek egyszersmindenkorra adott, változatlan „lényegek", hanem minden a szakadatlan mozgás, 12 E.

ZUSZMANOVSZKAJA és A. ISZKOZ egyszerűen három koncentrikus kört vesznek fel (Inosztr. Jaz. v Skole 1951. 2. füz. 28. 1.), ami azonban nem szemlélteti kellőképpen az egyes rétegek közötti határok rugalmasságát.