Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Tanulmányok - Tamás Lajos: A szókincs kérdése a sztálini elmélet megvilágításában 3

6 TAMÁS LAJOS kifejezésekkel egészült ki, eltűnt bizonyos számú elavult szó és néhány szó jelentése megváltozott — és több nem is történt. De az efféle változások semmiképpen sem döntik el a nyelv sorsát." (26.) Fokozott mértékben áll a szívósság elve az alapszókincsre és a nyelvtani rendszerre, mert ez a kettő „alkotja a nyelv alapját, sajátosságainak lényegét'" (24.) Az alapszókincs a társadalmi rend változásai, a termelés, a kultúra, a tudomány fejlődése közepette „alapjában megmarad" (23) s a mindenkori fejlődés igényeihez képest szolgálja a szótári szókészlet fejlesztésének ügyét. Sztálin elvtárs a nyelvek kereszteződésének marrista elméletét cáfolva., ugyancsak rámutat az alapszókincs és a nyelvtani rendszer szívósságára, mert a szocializmus világméretű győzelmét megelőző korban „a kereszteződés nem valamely új, harmadik nyelvet eredményez, hanem megőrzi az egyik nyelvet, megőrzi annak nyelvtani rendszerét és alapszókincsét s lehetővé teszi számára, hogy saját belső törvényei szerint fejlődjék. (27.) Ebben a korban csak győztes és legyőzött nyelvek vannak, a győztes nyelvnek legfeljebb csak a szókészlete gyarapszik a legyőzött nyelv szókészletéből s ez a megállapítás teljesen megfelel annak a sztálini tanításnak, hogy a nyelv nyelvtani rendszere még sokkal lassabban változik, mint alapszókincse. Hogy a legyőzött nyelvek csak többé-kevésbbé gyér szókészletbeli nyomokat hagynak a győztes nyelvben, azt szépen bizonyítják nyelvünk besenyő-kún szavai, a bo'gár nyelv bolgár-török, a spanyol nyelv ibériai, a francia nyelv gall, a balkánfélszigeti nyelvek ú. n. autochton eredetű szavai, stb. Még egy fontos bizonyítékát kell itt megemlítenünk annak, hogy az alapszókincs és a nyelvtani rendszer igen hosszú ideig, évszázadokig is megőrzi lényegét, sőt számos alapszó és nyelvtani sajátság évezredekig is fennmarad, a szavak, ragok, képzők mindenesetre többé-kevésbbé módosult hangalakkal. Mi más lehetne ugyanis a nyelvcsoportok anyagi rokonságának magyarázata, mint az, hogy a közös alapnyelv alapszókincse és nyelvtani rendszere: a régi minőség nem teljes mértékben küszöbölődött még ki s bár az új minőségnek fokozatos és hosszas felhalmozódása következtében a nyelvcsoportok egyes nyelvei sok tekintetben „differenciálódtak", az alapnyelvi szókészlet és nyelvtani rendszer még mindig átüt az új minőségen. Éppen azért üt át, mert nagyfokú szívóssága következtében évezredek vasfogának is bizonyos mértékben ellent tudott állni, mint pl. a finnugor nyelvek esetében. A marristák megfeledkeztek ENGELSnek „az élő és holt rokonnyelvek figyelembevételé"ről írt szavairól,9

elhanyagolták, sőt elnyomták a nemzetek nyelvi rokonságának kérdését felvető kutatókat, holott „az olyan nemzetek nyelvi rokonsága, mint a szláv nemzetek, nem kétséges" s „e nemzetek nyelvi rokonságának tanulmányozása a nyelvtudománynak nagy hasznára lehetne a nyelvfejlődés történetének tanulmányozása terén". (31.) így vetődik fel az alapszókincs kérdése a nyelvek anyagi rokonságával kapcsolatban. Könnyű dolog a példák tömegén keresztül megmutatni, hogy a szótári szókészlet csakugyan a legérzékenyebb a változások iránt, mert „a nyelv közvetlenül az ember termelő tevékenységével van kapcsolatban éppúgy. Anti Dühring: (Szikra.) 1948. 304. I.