Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Tanulmányok - Tamás Lajos: A szókincs kérdése a sztálini elmélet megvilágításában 3

A SZÓKINCS KÉRDÉSE 5 feladat. Ez a kérdés a Pravda-vitát lezáró fejtegetések során vetődik fel s nyer mesteri megoldást. Marr és követői azáltal, hogy a nyelv minden összetevőjét: az alapszókincset, a szótári szókészletet és a nyelvtani rendszert egyszerre és egyformán robbanásszerűen, hirtelen, ugrásszerűen változandónak tartották, lényegében a nemzeti nyelv szívósságának tényét vették tagadásba, azt hirdették, hogy a nyelv fejlődése éppúgy folyik le, mint a felépítmény fejlődése, a létező megsemmisítése és az új felépítése útján. SZTÁLIN elvtárs mindeneké1

ott az orosz és sok más nyelvre hivatkozva ragyogó érveléssel kimutatja, hogy marxista nem tekinti a nyelvet felépítménynek az alapon már azért sem, mert a nyelv hasonlíthatatlanul tovább él, mint bármely alap és bármely felépítmény. A nyelv szilárdságán és ellenállóképességén az erőszakos asszimilációval szemben egyes történészek csodá]kozni szoktak — — mondja SZTÁLIN elvtárs, ahelyett, hogy erre megfelelő magyarázatot keresnének. A választ sztálini tömörséggel és viT

ágossággal így fogalmazza meg: ,,A nyelv szívósságát nyelvtani rendszerének és alapszókincsének szívóssága magyarázza."8

Majd így folytatja: ,,A török asszimilálok évszázadokon át igyekeztek megnyomorítani, szétrombolni és megsemmisíteni a balkáni népek nyelvét. Ez alatt az idő alatt a balkáni nyelvek szótári szókészlete komoly változásokon ment át, sok török szót és kifejezést fogadtak be, voltak „integrációk" is, ,,differenciációk" is, de a ba]káni nyelvek mindezt elviselték és túlélték. Miért? Azért, mert ezeknek a nyelveknek a nyelvtani rendszere és alapszókincse alapjában megmaradt» (24). A gazdasági rend, az alap megváltoztatása után semmi szükség nincs az alapszókincs, de a nyelvtani rendszer megsemmisítésére sem, hiszen ez különben is az emberek egymásközötti érintkezésének zűrzavarára, a társadalmi termelés megakasztására vezetne. Szinte hihetetlen, hogy a marristák komolyan mérlegelték nemcsak „osztálynyelvtanok" megírását (Id. pl. L. P. JAKUBINSZKIJ munkáit), hanem a nyelv erőszakos, gyökeres megváltoztatását is. Pedig — és ez egyike a legnagyobb tanulságainknak a sztálini cikkek és levelek olvasása és tanulmányozása után — a nyelvnek nincsen egyetlen olyan összetevője sem, mely a régi kiküszöbölésének és az új felépítésének forradalmi útján változnék meg Ez a megállapítás még a szótári szókészletre is érvényes, „amely a legérzékenyebb a változások iránt, majdnem szakadatlanul változó állapotban van, s eközben a nyelvnek, a felépítménytől eltérően, nem kell megvárnia az alap felszámolását — változásokat hajt végre szótári szókészletén az alap felszámolása előtt és függetlenül az alap állapotától". (23.) Más szavakkal: a szótári szókészlet, mivel szakadatlanul változik, természetesen változik akkor is, ha a régi gazdasági rend forradalmi úton cserélődik fel az újjal, de ezek a szótári szókészletre szorítkozó változások korántsem jelentik a szótári szókészlet, még kevésbbé a nyelv forradalmi megváltozását. SZTÁLIN elvtárs nem ad igazat LAFABGUE-nak, aki szerint 1789 és 1794 között hirtelen nyelvi forradalom ment volna végbe Franciaországban: „Természetesen ezalatt az idő alatt a francia nyelv szótári szókészlete új szavakkal és új 8 A Szikra kiadásában megjelent fordítást (A Marxizmus-leninizmus Kis Könyvié a 63. 24. ].) itt javítanunk kellett. A zárójelben álló számok ennek a fordításnak az oldalába uta]

nak. i-í