Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)
Megemlékezések és értesítő - V. V. Szenkevics–Gudkova–Cs. Faludi Ágota: D. V. Bubrich, a finnugor nyelvek kutatója 302
304 MEGEMLÉKEZÉSEIK 1. „A karéi nép bonyolult módon . . . keletkezett. Összetételében részt vettek a régi korel törzs alapvető csoportjai ( a Karéi-finn SzSzK területén a karéliai lakosság 30—40%-a) é»a régi Vesz-törzs jelentős csoportjai (a Karéi-finn SzSzK területén a karéliai lakosság 70—60%-a) alkották. A régi Vesz-törzs meglehetősen terjedelmes tömbként je.'ent meg, melynek a krónikák Vesz-e csak egyik része volt. 2. A régi korel törzset, amelynek nyelvére a mai tulajdonképeni karéliai nyelvjárásokból következtethetünk, semmiképpen sem tekinthetjük úgy, hogy a régi .Iám-törzsből szakadt volna le. A régi korel törzs eredete szintén bonyolult. Viszonylag keletinek tekinthető ethnikai elemeknek is volt szerepük kialakulásában." A BUBRICH nyelvészeti alapon nyugvó elméletét a karélek eredetéről más tudományterületről való tudós, N. N. CSEBOKSZAROV anthropológus is megerősítette. CSEBOKSZAROV „A szovjetunió finnugor népei tanulmányozásának néhány kérdése" c. cikkében a következőket közli: „BUBRICH nyelvészeti adatok alapján nyugvó nézetei jól összeillenek más történeti tudományok, főként az ethnikus anthropológia anyagával. A D. A. ZOLOTAREV gyűjtötte anyag elemzése már 1933-ban lehetővé tette G. F. GYEBECnek, hogy a karéleket két alapvető anthropológia! típusra ossza: az északi magasabb termetű, viszonylag hosszúfejű és inkább sötét típusra, és a déli alacsonytermetű, mérsékelten brachykephal és nagyon világos típusra. Ez az utóbbi elem, amelyet az anthropológiai irodalomban „kelet-balti"-nak neveznek, a vepszekre is jellemző. Igen valószínű, hogy a karélek anthropológiai összetételének kialakulási folyamata azt tükrözi vissza, hogy két különálló törzsből, népcsoportból eredtek: BUBRICH megjelölése szerint az északnyugatiak a szorosan vett karélek, és a délkeletiek a régi Vesz-törzsekkel és a mai vepszekkel vannak kapcsolatban."5 BUBRICH nagy sikerrel dolgozta ki ezt a problémát nyelvészeti adatok — főként balti-finn nyelvi anyag — történeti összehasonlító elemzése alapján. Más finnugor nyelvek területén is végzett különböző munkákat, így például a mordvin nyelvvel foglalkozott „Nyelvészeti adatok a mordvin-keleti szláv kapcsolatok régiségének kérdéséhez"0 c. cikkében, — a permi nyelvekkel „Az udmurt nyelv történeti hangtana" c. könyvében,7 a szamojéd nyelvekkel ,.A szamojéd és a finnugor nyelvek közötti kapcsolatok kérdéséhez"8 c. cikkében, — a szláv nyelvekkel „Az ,antok elnevezéséről és az azzal kapcsolatos elnevezésekről"9 c. cikkében- írt, azonban sajnos ezeket a tudományos eredményeket D. V. BUBRICH életében elhallgatták vagy visszautasították azok, akik „csalhatatlan vezetőkként" uralkodtak a szovjet nyelvtudományban. Az „új nyelvelmélet" antimarxista és történetietlen irányelvei szerint minden kísérlet a nyelv valóban történeti vizsgálatára „az ősnyelv reakciós elmélete" felelevenítésének számított. Mint az etnogenezis problémáival behatóan foglalkozó nyelvész, D. V. BUBRICH különösen fájdalmasan érezte a „marristák" történelemellenes módszertanát és kérkedő, gőgös lenézését az olyan kiváló orosz tudósok iránt, mint A. A. POTYEBNYA, A. A. SAHMATOV, I. A. BAUDOUIX DE COUR* JX- B. EYEPHX, O Apeoneíí npn6a;miMcKO-4)HHCKOH pemu ,,H3BecTHH Kape-io$HHCKOft HayqHO-HCCJieflOBaTejibCKOH 6a3bi AKafleAinn HayK CCCP", 1949. 1. sz. 49. 1. 5 H. H. MEBOKCAPOB, HeKOTOpue BOnpocu ii3yqennH $iiHHO-yropcKHx Hapo^OB is CCCP, „COBeTCKan 3THorpa(})MH, 1948. 3. sz. 184. 1. 6 JX- B. EYEPHX, JIiiHrBHCTHqecKue AaHHbie K BOnpocy o APŐBHOCTH CBH3eíí Me>Kfly MOpflBoM H BOCToqHbiM cjiaBHHCTBOM. M 3aruicKH fí , 7. sz. H3WK H JiHTepaTypa, Szaranszk, 1947. 7 JX- B. BYEPHX, 'HcTopimecKaíi (|)OHeTiiKa yA-viypTCKoro H3i»n<a, Izsevszk, 1946. 8 JX- B. BYBPHX, K Bonpocy 06 OTnomeHHHx Aie>Kfly caAioeflCKHMii ii $HHHO-yropcKiiMH H3biKaAin, ,,H3BecTiiH AKaAeMini HayK CCCP-', VII. kötet, 6. füzet. 1948. 9 JX- B. BYBPHX, O iia3Baniiii „anTbi" n CBH3aHHi>ix c HII.M na3B3HHHX, ,,H3BecTHH AKaAe.Mim HayK CCCP", V. kötet, 6. füzet. 1946.
