Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Megemlékezések és értesítő - V. V. Szenkevics–Gudkova–Cs. Faludi Ágota: D. V. Bubrich, a finnugor nyelvek kutatója 302

TUEGRMLÉKEZÉSRK BUBRICH egész nyelvtudományi alkotómunkásságának alapja az a mestere, SAHMATOV által belénevelt törekvés, hogy a különféle finnugor nyelvek és nyelvjárásaik hangtanának és alaktanának összehasonlító elemzése révén feltárja a fejlődésükben észlelhető törvényszerűségeket, valamint hogy megtalálja a hangtan, az alaktan és a szókészlet terén mutatkozó történeti közösségük magyarázatát. ENGELS ,.A frank nyelvjárás" és „A család, a magántulajdon és az állam eredete" c. műveit tartotta BUBRICH a nyelvtudományi módszer ideális példaképeinek. (SAHMATOvnak az orosz nyelv terén végzett történeti kutatásai mellett), mert eze'c a művek ragyogó példái annak, hogyan lehet a történeti-összehasonlító nyelvtudomány kutató módszerét a történeti tényekre alkalmazni. ENGELS kezében az összehasonlító-történeti nyelvtudományi kutatómódszer rendkívül meggyőző é s szabatos eredményekre vezetett, mert Engels, ellentétben néhány újabb külföldi komparativistával, becsületes materialista tudósként használta ezt a módszert. Sokoldalú munkássága során BUBRICH többízben igen nagy elismeréssel említette ENGELS fentemlített műveit. Az egyik cikkében pl. így ír: ,.Kiváló művében, ..A frank nyelvjárásban" már ENGELS világosan rámutatott arra, milyen hatalmas jelentőségük van a tővel kapcsolatos nyelvészeti adatoknak, főként a falusi nyelvjárások adataiban."2 Ezek a ,,tőre" vonatkozó nyelvjárási tények BUBRICH tudományos kutatótevékenységében igen fontos szerepet játszottak. Mint nyelv járáskutató, fáradhatatlan munkás és igen jó szervező volt. Az általa összeállított nyelvjárási kérdőív alapján folyt és folyik a nyelv járáskutató munka hazánk összes finnugor nyelvének területén. BUBRTCH különösen a karéliai nyelvjárásokat kutatta alaposan. Karéliában az általa összeállított 2000 kérdésből álló nyelvjáráskntató kérdőív alapján 250 kutatópontot vizsgáltak meg. A karéliai nyelvjáráskutatás eredményeként BUBRICH több művet irt a karéliaiak eredetéről. E műveiben BUBRICH megcáfol a finn tudósok pánfinn elméletét, akik szerint a karéliai nép a nyugatfinnországi Jám törzsből ered és a karélokat „még kialakulatlan finneknek" nevezik, akiknek igazi iinnekké való alakulását állítólag Oroszország akadályozza meg. BUBRICH mindenekelőtt arra mutatott rá, hogy a pánfinn elmélet tudományos szempontból teljesen tarthatatlan: ,,Persze nagyon figyelemreméltó. — írja BUBRICH hogyan alapozza meg a finnországi tudomány e felfogását, mely kedvező a finn burzsoázia politikai nézetei szempontjából. Kiderül azonban, hogy a bizonyítékul felhozott adatok értéke kevesebb a kevésnél. A Karéliára vonatkozó dokumentumok és történeti adatok elég későiek (a töredékesek a XII. sz. közepéről, a teljesebbek csak XV—XVI. sz.-ból valók), s ezért ezek alapján a karélek ethnogenezise nem állapítható meg. A finn tudomány feltárta régészeti adatok Nyugat-Karélia területére korlátozódnak és nem terjednek ki azokra a területekre, ahol karéleket találunk. A nyelvészeti adatok, amelyeket a finn tudomány 1941 előtt tárt fel (későbbről néhány szórványos esetet kivéve nincsenek adataink), megdöbbentően szegényesek. A legnagyobb eredmény e téren 1941-ig H. OJANSU ,,Karéliai-olonyeci hangtörténete" volt (finnül), ahol a karéliai nyelvről csak elnagyoltan, néha helytelenül, a nyelvjárásokban való elmélyedés nélkül kapunk némi képet.3 A továbbiakban BUBRICH a finn tudósok pánfinn elméletével szemben, amely szerint a karéliaiak a Jám-törzsből származnak, a következő elméletet állította fel: 2 JX- B. BYBPHX, HcTopnqeck'oe npom.ioe Kape.ibCKoro naposa B CBeTe JiuHrnnenmecKHx flauHbix, ?)

H3oecTHH Kape-io-<t>HHCKOü Hayqno-ncc.iezioBaTe.ibCKOíí 6a3i>i AKafle.MHii HayK CCCP", 1948. 3. sz. 44. 1. 3 JX.

B. BYBPHX, HcTopiiqécKoe npoiiuioe Kape;ibCKOro napo/ja B CBeTe JMHrBii-CTimecKiix űannbix, ,,H3BecTHH Kape:io-<t>nncKOH iraymio-iiccjieaoBaTe.ibCKOH 6a3i>i Ak'a/ie.Miiii HavK CCCP". 1948. 3. sz. 43. 1.