Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Kisebb közlemények - Lavotha Ödön. Vogul jurt 256

LAVOTHA ÖDÖN példa van arra, hogy a szóvégi t lekopott az osztjákban, de akkor a vogulban is hiányzik ez a hang: cser. K. mr, JU. sd

r,

B. s§r, U. s§r 'Gemütsart, Charakter, Art und Weise, Gewohnheit (K., JU., B-, U.)> Beschaffenheit, Bau, Konstruktion (K., U.) ^osztj.KARj. (OL. 214) DN. si r, Trj. sir etc. 'beschaffen'~ vogÉ. sir, P., K. ser 'Art, Weise, Beschaffenheit stb.' IpN^ caerdda gen. caerda 'species, genus, mos, modus' L. cafti "Art, Sorté' stb. így hát a vogul jurt osztják megfelelőjében ugyancsak H-t várnánk a szóvégen. Jelentéstanilag természetesen nem emelnénk kifogást az osztják igr 'feleség' idetartozása ellen. Az eddigieket összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a votják és mordvin nyelvben van egy 'lakás, ház' stb. jelentésű tatár jövevényszó, amely a permi nyelvekben jelentésváltozáson ment keresztül. A zürjénben már csak az új (társ) jelentésben használatos ez a szó és innen vették át a vogulok. Azt kell még megvizsgálnunk, hogy lehetséges-e ilyenfajta jelentésváltozás. Lehetséges-e, hogy egy 'ház, lakás' jelentésű szóból 'barát, társ, elvtárs' jelentésű szó fejlődjön? A következőkben néhány példát fogok felsorolni, amelyek ugyanezen a jelentésváltozáson mentek át. Hasonlóképpen alakult pl. házas szavunk. Jelentése: 1. maritus, coniugatus, uxoratus, 2. domesticus. NySz. WICHMANN a házas szót zűrjén göz, Ud. VSLP goz, votják JMG kuz pár J G huz-pal Ehehálfte lp. ga%~e. ga e 'comites', észt, káza, abikaza pár, élettárs' lív kaz-: kázgdnd, vepsá kaaz, f. kansa stb. veti össze (FUF. XI, 214—215.). Ugyanezt az egyeztetést megtaláljuk ToivoNENnél (FUF. XIX, 205), de ő kérdőjelet tesz az egyeztetés elé, sőt a végén meg is jegyzi ,,-nc- > z : házas, dessen Zugehörigkeit zu der betreffenden Wortgruppe jedoch unsicher ist." Ugyanígy kérdőjellel közli az etimológiát ZSIRAI: MNy. XXII, 185. MTJNKÁCSI szerint (KSz. VI, 183} a házas szó törökből való fordítás. 'Eine solche Übersetzung vom Türkischen mag nach meiner Ansicht in dem altén ungarischen Ausdrucke házas 'verheiratet, beweibt, Weib habend' vorliegen, welches Wort als adjective Bildung von ház 'Haus' eigentlich 'Haus habend' bedeutet. Diese Art der Benennung des verheirateten Zustandes ist weder in den Verwandten, noch in den Nachbarsprachen gebráulich (wogulisch heisst z. B. verheiratet, beweibt ne-rj = Frau habend, wotjakisch Msno-jo id); dagegen ist bekannt aus dem Türkischen der Ausdruck av-li, cagat, av-lik, öjlük, kirg. üjlü, teleut üjlü 'verheiratet, ein verheirateter Mann', (cagat.) die Frau eigentl. 'Haus habend" aus áv, öj 'Haus'. Vgl. auch avlán-, cagat. öjlán-, cuvas. awlan- 'sich verheiraten, heiraten (vom Manne)'. lm Kirgisischen und Teleutischen bedeutet das Wort üi 'Haus' auch 'Frau' (üi-kizi 'eine schwangere Frau", ülkön üi 'die ártere Frau' etc.)' Az imént idézett török üi 1. Haus, 2. Frau jelentéstanilag ugyancsak alátámasztja a jurt-vól vallott nézetemet. A magyar házasszót CzF. a házból származtatja, de minthogy jelentéstanilag magyarázatot nem tudott adni, HUNFALVY később ezt a magyarázatot elvetette. A házas'maritus' etc. tehát a ház szó -s képzős származéka és jelölőjévé lett a 'maritus, uxoratus' fogalomnak. Minthogy az adott esetben két ember viszonyát az egy házban, lakásban való élés jellemzi leginkább, a szó alkotása pillanatában a szemlélő a ház szót találta a viszony legjobb kifejezőjének. Ma pedig. 258