Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Kisebb közlemények - Lavotha Ödön. Vogul jurt 256

LAVOTHA ÖDÖN hangutánzó szavakban. A nyugati nyelvjárásokból került a XIX. században az irodalmi nyelvbe, úgy látszik főleg BERZSENYI útján (robaj, zörej, zsibaj, dörej, stb., vö. TMNy. 486). Ennek az -aj, -ej képzőnek valószínűleg semmi köze sincs a szilaj -aj végződéséhez, mert a szilaj szóra már a XVI. századból van adatunk. Ha a szalad és szilaj közös eredete egyelőre nem is bizonyítható be minden kétséget kizáróan, nem szükséges magyar a <-*-> i hangváltakozás egykori meglétének gondolatát mereven elutasítanunk. GOMBOCZ a magyar i hang meg étét egyrészt a rokonnyelvek szabályos magánhangzómegfelelése, másrészt régi török jövevényszavaink hangtani tanulságai alapján bizonyítota be; ugyanez a két forrás igazíthat bennünket is útba az említett magánhangzóváltakozás kérdésében. Megfontolandónak tartom ebben a tekintetben a következőket: 1. A sajt, gyalom, kanyaró szavakban az átadó török nyelv i hangja helyén a magyarban a hangot találunk. 2. A szalad esetében az osztják nyeivi megfelelő szóban arwj hangváltakozásra bukkantunk. — Ha e bizonyítékoknak egyelőre nincs is döntő súlyuk, kétségtelen, hogy az egyes finnugor nyelvek vokalizmusának tüzetes feldolgozása és új, kifogástalan etimológiák összehasonlítása közelebb visz majd bennünket a kérdés megoldásához. Feltétlenül szükséges ezen kívül, hogy az a r^i, o ^z, ti ~z stb. hangváltakozás gyanújába vett alakpárokat alaposan megvizsgáljuk. Rövid dolgozatom eredményét a következőben foglalom össze: 1. A magyar szalad szónak szabályos megfelelője van az obi-ugor nyelvekben. 2 A javasolt szófejtés nem zárja ki a szítad r*j> szilaj alakok összetartozásának lehetőségét. HORVÁTH KÁROLY. Vogul jurt A vogulok az e 1 v t á r s fogalom jelölésére két szót használnak : jurt és jurthum (CSERNECOV, Kratkij manszijszko-ruszkij szlovar, Moszkva-Leningrád, 1936). A kérdéses szó mind a két változatban, tehát az összetétel is, előfordul a régebbi szövegekben is. Jelentései a következők: 1. 'barát, társ": tul-uilt jurt-yumiáyá rumkánen pasánné unttipesí' 'aztán társai pohárkáikat azonnal az asztalra helyezték" (VNGy. II, 343), tűrém giné gti jurtV elál' voss nnlimen 'világukat élő kedves barátoknak maradjunk meg (üljünk) továbbra is* (VNGy. II. 47) stb. 2. 'elvtárs': jurthumjanum 'elvtársaim' (ZiT(.ov—CSERNECOV: Lovintan ma\y>s kniga I, 57) stb. 3. "élettárs, a) feleség': amkimné jurt vársém 'magamnak társat szereztem" (VNGy. IV, 72) ,pV géné jjnés jurti tot ela namélmatamlém 'fiúszülő jó társul határoztam ott el magam a jövőre' (VNGy. IV, 199) stb. b) 'férj': Mán Pákin jgmés jurtém 'kis Pákin, jó társam (VNGy. IV, 44, 6). Aj Vaséké jgmés jurtémnél ela voss tgtawém "kis Vaszilka társamtól messzire elvigyenek' (VNGy. IV, 75, 36). 4. állatokkal kapcsolatban is használatos: jurtin pasi' mán ygpt-pikátá takkat ti yuítés "társasborjú kis réntinója maradt most meg magában' (VNGy. IV, 168, 19) stb. 5. Előfordul a szó névutóként is: járt 'c (nocji.) a/m jurtlum 'co MHOM' (CSERNECOV, Kratkij manszijszko-ruszkij szlovar), jurtél '-val, -vei' (SZILASI: