Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)
Kisebb közlemények - Horváth Károly: Szalad 252
HORVÁTH KÁROLY: SZALAD 253 örökségi szavakkal hasonlította. SZILASI i. h. SETALA egyeztetését nem fogadja el, hanem a solua, sóljua 'tompa hanggal mozog' finn igét hozza helyette javaslatba. Egyébként a többi kutatók általában elfogadják SETALA szófejtését, így GOMBOCZ is a magyar mélyhangú g-ról szóló tanulmányában (MNy. XVI, 115). Az alábbiakban szalad szavunkra vonatkozó saját szófejtésemet adom elő. Véleményem szerint hangtani és jelentéstani szempontból egyaránt kifogástalan megfelelői vannak az obi-ugor nyelvekben. Az oszt jakból szerintem a következő adatok tartoznak ide:1 (KARJ—Torvr .) DN. sayitta "galoppieren, springend laufen (Pferd, Hund); Tv}. sáy^yita73 "galoppieren, im Galopp laufen', 8&Yd-dA9m; sáy§A (praes.-fut.) saydAsim; süyAdm; síyAa (mvp&c&t.): s&ySAmin mdntavz 'menná laukkaa'; Ni. slyd't mántá 'flott galoppieren (Pferd)': ~Kaz. siy§Ati 'galoppieren, schnell, flott nicht mit Sprüngen galoppieren (Pferd)'; siy§A4A, siyd.4, siydAman menti 'laukata (hevonen)'; söySAman manA 'menee laukkaa;' siydAyin múnti 'laukata sujuvasti (hevonen)' D.N. saydlidná "mit grossen Schritten, im Galopp gehen"; DT. sáyUta' id.'; V, sáy§lta galoppieren, springen'; sd§ylt§u3l (prés,); saySltá! sáyd-l tömin mdnudl 'laukkaa (poro, hevonen); Vj. • sayUtnrád 'galoppieren, im Galopp laufen (Pferd, Wild)' say§lt§u3l, sáy3lt3ydl, -s; Trj. sáy§At§tay? 'galoppieren lassen, im Galopp fahren'; sáySUdmln tmníáyz 'ajaa laukkaa'; Kaz. sőyd/Ltdti 'flott, nicht mit Sprüngen galoppieren' — (PAAS.— DONN.) miwldm, sc&ttdm, soy\á 'galoppieren*. A felsorolt példákban mutatkozó sayii-, saydl-tő kifogástalanul egyeztethető a magyar szal-tőxel. Az osztják szókezdő s- és a magyar sz- egyaránt *é- hang folytatói, az osztják t, l, A. hang ősosztják *l hang képviselői, vö. TOTVONEN: FUF. XX, 47 kk. Az osztják nyelvjárásokból idézett saydt-, saydl- tövekben egy y elemet is találunk, amelynek a magyarban nincs nyoma. Hasonló osztják-magyar, illetőleg osztiák-vogul-magyar hangviszonyra (osztj. y, vog. y ~ magy o) számos példánk van, Ilyenek többek között: magy, halad, osztj. %öy§A, md. ko^go-, fS. kulke-; magy. szalu, osztj. süySl, fS. salva-: — magy. mell, osztj. méuSl, md. rnetkn, fÉ. mal'v: — magy. toll, osztj. toydl, vog. toil, md. tolga. Ezekben az esetekben (a példák száma szaporítható lenne) az obi-ugor nyelvek *kl, *yl hangkapcsolatának a magyarban rövid *l magánhangzó felel meg, a finn-permi nyelvekben pedig többnyire Ik. SETALA (SUSAik. XIV/3, 7) és nyomában többen, így pl. SZENNYEI (MNy. XXII, 316) azt tartják, hogy ezekben az esetekben a távolabbi rokonnyelvek őrizték meg az eredetibb hangállapotot, az obi-ugor nyelvekben pedig hangátvetés történt. Mivel a magyarban az / hang előtt nyoma sincs k, y hangnak vagy ebből fejlődött magánhangzónak, viszont néhány esetben a.z l után a ragos képzős alakokban v hangot találunk, pl. falva, N. tolvas, többen (pl. SZENNYEI i. h.) arra következtettek, hogy a magyar Iv is eredetibb *lk vagy *ly folytatója. Eszerint a magyar hangtani szempontból a távolabbi rokonnyelvekkel mutat egyezést, amiből az következik, hogy az emlí-1 KARJKLAINE\ KS PAASONEN átírását egyszerűsítve közlöm.
