Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Tanulmányok - K. Sal Éva: Az obi-ugor nyelvek tagadó névmásainak kérdéséhez 210

216 K. SAL ÉVA és olykor nyomatékosító utótag. A mondatok mindig tagadók. Három főtípust különböztethetünk meg. Az egyik az az eset, mikor az előtag ne, nem, ni,. tehát a sokat vitatott tagadó partikula. Ezt találjuk a zürjénben, a votják néhány nyelvjárásában, a cseremiszben, a magyarban (*s nem-ki, *s nem-mi) a vogulon és osztjákon kívül. Megvan még a vepszében, karjalaiban és a kolai lappban. A zürjénben az orosz ne, ni tagadó szócskát teszik a kérdőnévmás elé. Nyomatékosításra az orosz no 'is' jelentésű szó zűrjén megfelelője nö szolgál, pl. ne-Jeod, ninö-kod (WIED. Syrj. Gr. 151 — 2). A nöm stb. eredetét nem tudjuk,, de tekintve, hogy a ne, ni-vei tagadó névmási előtagok idegen eredetűek, ez sem tartozhat nyelvcsaládunk eredeti szókincséhez (KERTÉSZ: SUSToim. LXVII, 195). A votják tagadó névmásokról ugyanezt mondhatjuk, neno-kin-no senki,, a nyomatékosító partikula kétszer is ki van téve (WIED. Syrj. Gr. 152). A ne, ni WICHMANN szövegeiben nem is fordul elő, tehát a votják nyelvterület nagyrésze nem ismeri (KERTÉSZ: SUSToim. LXVII, 193). A cseremiszben ni-ko-at 'senki', ni-ma-a't 'semmi', kö, ma kérdőnévmás,. at nyomatékosító partikula (BEKÉ, Cser. nyt. 273). MUNKÁCSI csuvasos szerkezetűnek tartja (NyK. I, 259), a csuvast pedig orosz átvételnek minősíti (AKE. 479). A csuvas n-nek a cseremiszben n kellene, hogy megfeleljen. RAMSTEDT szerint késői orosz átvétel (PAAS.: FUF. VII, 26). A vepszében és karjalaiban a névmás előtti ni orosz eredetű (1. KERTÉSZ: SUSToim. LXVII, 191-2). A lapp nyelvjárások különféle módon képezik a tagadó névmásokat (1. ih. 192), de ni- csak a kolai lappban található, tehát az orosz hatásnak erősen kitett nyelvjárásban. Hogy ezekben a nyelvekben használnak-e tagadó mondatban tagadó partikula nélküli kérdő stb. névmásokat tagadó jelentésben, nem tudom. Mindenesetre érdekes és hasznos volna mondattani kutatást végezni e téren. Az obi-ugor nyelvekben csak az északi nyelvjárásokban van né, nem partikula és a KARJ.—Toiv. szótárban a déli nyelvjárás legészakibb dialektusában, a Ni.-ban, találtam rá adatot. Azt hiszem, elfogadhatjuk KERTÉSZ megállapítását, aki a nem tagadó partikulát zűrjén jövevényszónak tartja. Az északi vogulok zürjénekkel való érintkezése érthetővé teszi az északi osztják alakot is (SUSToim. LXVII, 197). A másik lehetőség az, amikor a névmás elé a tagadó igét teszik, mint a finnben, ahol a tagadó ige praes. sg. 3. szem. alakja áll a nyomatékosított kérdőnévmás előtt: ei kukaan 'senki', ei mikáan 'semmi'. A lappban is előfordul ez az eset: i ka 'senki', * miké 'senki, semmi' (HALÁSZ, Svéd-lapp nyelvtan és olvasmányok UF. III, 38). A vogulban az északi nyelvjárások kivételével a tagadó ige megmerevedett indicativusi vagy igenévi alakját találjuk a névmás előtt. Ez a kettősség arra mutat egyrészt, hogy a tagadásnak ez a módja nem lehet eredeti, másrészt, hogy a névmás tagadósítása akkor történt, amikor a tagadó ige már nem volt ragozható, csak megmerevedett alakjai éltek, tehát kései szükséglet kívánta a tagadó névmások megalkotását. Hogy a tagadó ige alakjaival való tagadósítás nem lehet ősi, bizonyítják