Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Tanulmányok - K. Sal Éva: Az obi-ugor nyelvek tagadó névmásainak kérdéséhez 210

AZ OBI-l'GOE TAGADÓ NÉVMÁSOK 211 szolgált: az e-, a- és a ne-. Az ige szófaji kategóriájának kifejlődésekor mind . az e-, a-, mind a ne- igei természetűvé lett. ne- a szamojédban ma is tagadó igéül szolgál (NyK. XLVí, 396). KLEMM e véleménye SIMONYI gondolatának továbbfejlesztése, mely szerint a finnugorságban eredetileg a tagadásnak kétféle módja volt használatos: máskép tagadták a igeállítmányt s máskép a névszói mondatrészeket. Az előbbi tagadására a külön tagadó ige, az utóbbiéra a we-féle tagadó határozószó szolgált. Ez az eredeti különbség ma is megvan a zürjónben és a votjakban, ahol ige előtt a tagadó igét, de igenevek és általában névszók előtt a ne- tagadószócskát használják. Az eredeti nyelvállapot úgy változhatott meg, hogy pl. a finnben s az észtben elejtették a külön névszói tagadást s erre a célra is a tagadó igét alkalmazták. Más nyelvek csak a tagadó névmásokban őrizték meg a ne- elemet, a magyar ellenben elvesztette a tagadó igét s az igeállítmány mellett is ne, nem áll (Alex. Emik. 616—7). SIMONYI véleményét KLEMM igen egyszerűen cáfolja: a finnugorságban eredetileg nem volt külön igei szófaji kategória (NyK. XLVI, 396). A tagadó partikulák rokonságának kérdése már BEREGSZÁSZIT is foglalkoztatta, akinek föltűnt a magyar és árja tagadószócskák egyezése. Az ind nei, kurd na 'nein, nicht' adatokra utal (Áhnl. d. Hung. Spr. 133, 121). MUNKÁCSI szélesebbkörű egyeztetéseket végzett. A vog. ni, nem, osztj. ne, nem, ír agy. ne, nem, zürj. ne, nem, ne, ni tagadó partikuiákat ind eredetűéknek tartja és a következő alakokkal veti össze: szkr. na 'nicht', av. na 'nicht', oszét-dig. ne-, tag. na 'nicht', óper. naiy 'nicht', av. nőit 'nicht, pázend ne , újper na-, na 'un-, nicht' stb. Ezek a tagadószók éppúgy lehetnek kérdőnévmások előtagjai, mint a vogulban és az osztjákban. Pi. szkr. ná-kis 'niemand' (kis 'wer?') (ÁKE. 478). A ,.keleti finn-magyar nyelvek ne- szócskája közös árja illetőleg iráni átvétel. Ez annál is inkább valószínű, mert alkalmazása aránylag szűkkörű. A vogulban pl. csak néhány, főkép névmási alapú adverbiumra szorítkozik s területileg se.n kiterjedt. Alakilag egészen egyezik szavunkkal a középperzsa ne, vagy oszét ne. Oszét né-lie' niemand' és zürj. ne-kin ua., oszét ne-Had nie' és zürj. ne-kodir ua. (i. m. 479). Az iráni átvétel lehetőségének ellene mond az a körülmény, hogy nem volna meg a szamojéd alak, ha ilyen késői jövevényszó lenne (PAAS.: FUF. VII, 26). Arról azonban szó sem lehet, hogy a ne elem a szlávságból került volna a finnugorságba (mint pl. WIEDEMANN állította a zűrjén nyelvre vonatkozólag 1847-iki nyelvtanában). Ezt cáfolja a tagadószócska elterjedtsége nemcsak a fgr., hanem a szamojéd és török nyelvekben is. Az is jelentős ellenvetés hogy a ne-hől már a közös ugor korban kifejlődött a nem alak, ekkor pedig szláv hatásról még nem lehetett szó (SIMONYI, Alex. Emik. 617). [Viszont ugyanő a magy. ne elterjedését szláv hatásnak tartja (1. Nyr. XIII, 247) ] KLEMM vélekedése: „Azt tartom, bajos volna megmondani, hogy itt véletlen találkozásról van-e szó, átvételről-e avagy fgr. illetőleg uráli-idg. ősrokonságról-e" (MNy. XVI, 72). Merőben új álláspontot képvisel KERTÉSZ, aki az eddigi véleményekkel szemben azt vallja, hogy az n- (n-J-el kezdődő tagadó partikulák nemcsak, hogy nem tartoznak az ősi fgr. nyelvelemekhez, de még a legrégibb átvételek-