Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Tanulmányok - K. Sal Éva: Az obi-ugor nyelvek tagadó névmásainak kérdéséhez 210

210 K. SAL ÉVA: A serkendéz-re csak egyetlen irodalmi példánk van, az is a nyelvújítás korából. Tehát ez a képző is részesült a -d-z képzőcsoport nyelvújításkori kedveltségéből. A csetlendéz csetledéz alakban is előfordul. Néhány -adóz képzős igével kapcsolatban (PannonhFőiskÉvk. 1942. 135_6. jvj kny. 39., 40. 1.: hajladoz, omladoz, romladoz, hulladoz, oszladoz, bomladoz, fojladoz, foszladoz) már említettük, hogy több igéből is el lehet vonni egy -ladoz végzetet, de ilyen képző mégsem alakult ki. A most tárgyalt, e hangokkal alakult -d-z képzős igékkel kapcsolatban két -ledez képzős igéről is beszámolhatunk: ,,Űgy kéjledez éltünk egybe ömölve" KisfK.: Alkonyi dal. | „Majd megáll s néz fül-hegyezve, Kedves terhit kémledezve, S őt nem hallva szózatán, Száguld a küzdők után" KisfK.: Elte 6. rész. A kémei igérer a NySz. a Jókai kódextől egész Faludiig ismer példákat, de mint BALASSA szótára is jelzi, ez az ige újabban nem él. Tehát a kéjledez és kémledez igét Kisfaludy Károly alkotta a -ledez képzővel. SÁMSON EDGÁR Az obi-ugor nyelvek tagadó névmásainak kérdéséhez. Az obi-ugor nyelvekben a névmásokat és határozószókat ne-, nempartikulával tagadósítják. Találunk ilyen tagadószócskát a szamojédságban és az indogermánságban is. Ez vezette a kutatókat arra, hogy néhányuk a fgr.-idg. ősrokonság egyik bizonyítékát lássa benne. Volt, aki uráli eredetűnek tartotta, más az ősi fgr. szókészlethez tartozónak vélte, ismét más közös iráni átvételnek, illetőleg szláv kölcsönszónak tekintette. Vegyük sorra a vélekedéseket. SIMONYI szerint lehetséges, hogy természetes hangmetaforával állunk szemben, vagyis, hogy ahhoz az nn-íéle hanghoz kapcsolódott a tagadó jelentés, amelyet beszélőszerveink akkor hallatnak, mikor fájdalomérzetet iparkodunk elfojtani. De azt a lehetőséget is fönntartja, hogy a fgr. ne azonos eredetű lehet az idg. nyelvek tagadó ne szócskájával.,,A háttérben fölmerül itt a finnugor-indogermán nyelvrokonság nagy és érdekfeszítő kérdése" (Alex. Emik. 617). Az ősrokonság egyik bizonyítékát látja PAASONEN is ezekben a tagadó partikulákban. A fgr. és szamojéd alakjk rokonaiul a következőket sorolja föl: idg. *ne 'nicht', ói. ná, lat. ne: ne- scio, óir. ne-ch 'aliquis', gót ni, litv. né, ószl. ne stb. (FUF. VII, 26). COLLINDER szórói-szóra idézi Paasonent s elfogadja véleményét (Indo-uralisches Sprachgut 66). HALÁSZ IGNÁC uráli korból valónak tartja „Az ugor-szamojéd nyelvrokonság kérdése" c. tanulmányában (NyK. XXIV.). A vogul,^ osztják, magyar nem-et szamojéd alakokkal veti össze: szamJur. nim, úidm 'ich nicht', nin 'du nicht', ni 'er nicht' stb., szamTav. nintu 'nem', nindem 'ich nicht' úinden 'du nicht', ninte 'er nicht' stb., szamJen. nero 'ich nicht', neddo' 'du nicht', ne 'er nicht* stb. (i. h. 463). KLEMM is az uráli eredet híve. Szerinte az uráli alapnyelvben a tagadás és tiltás fogalmának kifejezésére két szó