Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)

Tanulmányok - Lakó György: Permi prosecutivusrag és transitivusrag rokonnyelvi megfelelői 14

PERMI PROSECUTIVUS ÉS TRANSITIVUS 1!) hangzóval és a nélkül alakultak. Különös figyelmet érdemel, hogy egyazon votiák szónak is találtunk mind tővéghangzóval, mind pedig a nélkül képzett prolativusát", vö. uknoatiz (4. sz.) és uknotid (trans., 16. sz.), osatiz és osti (3 ill 7-' sz

)- ^ kétalakúság erősen támogatja WiCHMANNak csupán a zűrién nvelvi tényekre alapított, azon nézetét, hogy az alaki kettősség mögött e r ed etí kettősség rejlik. Ha ehhez még figyelembe vesszük azokat a különbségeket amelyeket a szóban forgó két eset mondatbeli funkciójában állapítottam meg (1. SUS. Tóim. XCVIII, 219—43), akkor nézetem szerint nincs okunk kételkedni abban, hogy a zürjén-votják prosecutivus és transitivus valóban eredetileg két, külön eset. További fejtegetéseimnek ez a megállapítás szolgál alapjául. A prosecutivusrag rokonnyelvi megfelelői. A prosecutivus ragját — mint említettem — WICHMANN (FUF. XVI, 155) magyarázta. WICHMANJST arra gondol, hogy olyan balti-finn lativusokban, mint kunne(k) Vohin?', sinne(k) 'dahin', tdnne(k) 'hierher' a -nne — éppúgy, mint a -k valószínűleg lativusrag, amely alkalmasint -nte-re megy vissza; akkor pedig a -nne (< *-nte-) mind jelentés, mind pedig hangalak szempontjából megfelelhet a zürj. -d, -t, votj. -ti prosecutivusragnak. Szerintem az a lehetőség, amelyen WICHMAÍSTN magyarázata alapul, nem áll fenn. E lehetőség megítélésében fontos szerepe van t. i. a vepsze és a lív nyelvnek, amelyeknek a tanulságát WICHMANN nem vette figyelembe. A fi. kunne(k), sinne(k), tdnne(k) vepsze'megfelelői: (KETTUISTEN, LVHA. II, 33) kuna, Vgr. kuné, (id. m. 44, 117, II, 30.) sina, éina, sike, (id. m. 89, II, 18, 30) tana, tana, tané. A finn szóbelseji -?m-nek tehát e szavakban a vepszében minden esetben n felel meg. A közfinn -nt- gyenge fokának szabályos folytatója azonban — a kétségtelenül idetartozó példák bizonysága szerint — a vepszében nem -n-, hanem -nd-\, pl. randas ~ fi ranassa, kindaz rw fi. kinnas, andön ^ fi. annoin, lindud r*+> fi. linnut, ende ~ fi. ennen, künded ~ fi. kynnet, panda r^ fi. panna, mánda ry fi. menna, stb. A rövid n a vepszében nem a közfinn -nt- gyenge fokának, hanem az ikerített hosszú -nn-nek a képviselője, pl. hapanu ~- fi. liapannut, homen ~ fi. huomenna (vö. KETTUNEN, id. m. 89). Hasonló eredményre jutunk a fi. sinne, tanne lív megfelelőinek vizsgálata alapján. A lív sin és tan alakok n-je csak közfinn -nn- képviselője lehet (vö. POSTI: SUS. Tóim. LXXXV, 255 — 7), nem pedig -nd- mássalhangzócsoporté, mert az utóbbinak -nd- a folytatója (vö. rándaD r+j fi. rannat, kandaD ~ fi. kannát, kindaz <~fi. é. kinnas, kinddks ~fi. kynnys stb.). Mindebből az következik, hogy a fi. sinne, tanne -nn- eleme nem lehet a permi prosecutivusrag d, t elemének megfelelője.5 3 BEKÉ

(XyK. XLII, 228) nem tartja lehetetlennek, hogy a finn tanne(k) 'ide', sinne (k) 'oda', minne(k), kunne(k) 'hová' -nn- eleme a cser. onds 'oda', ten^s 'ide' n-jével azonos. — HAKULINEN, SKRK. I, 200, szerint a -nn- képzőelem eredete tisztázatlan. — WICHMASN magyarázata UOTILA (Vir. 1945 : 330) szerint sem lehetséges. — A finn tanne, sinne -ne végződésében lévő n elem valószínű vepsze megfelelőiről I. TUNKEIO. Vepsán kielen áánnehistoria 395. Ismét más magyarázatot ad COLLINDER, Jukagirisch und Uralisch 35. 2* —5-23