Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)
Tanulmányok - Lakó György: Permi prosecutivusrag és transitivusrag rokonnyelvi megfelelői 14
A permi prosecutivusrág és transitivusrag rokonnyelvi megfelelői A permi prosecutivus és transitivus már elég sokat foglalkoztatta a finnugor nyelvészeket. BEKÉ (NyK. XLI, 241 — 74) a zürjén-votják proseeutivust egyeredetűnek tartja a transitivussal, s ezért a kettőt egy névvel prolativusnak nevezi.1 — WlCHMANN (FUF. XVI. 154—5) azon a nézeten van, hogy BEKÉ — éppúgy, mint WIEDEMANN (Syrj. Gr. 127) is — prolativus néven két kü]ön esetet kever össze, mégpedig a zűrjén -d, -t ~ votj. -ti ragos proseeutivust meg a zűrjén -ti, (ritkán) -í% -k'i rv votják -ti. -í'i, -t'i, (~>)-ki ragos transitivust. — BEKÉ (Nyr. LV, 45—50, 78—81, 104—108) WICHMANN ellenvetései után is fenntartotta véleményét. A prosecutivus és a transitivus ragja közti hangalaki eltérést úgy magyarázza, hogy a -d, végződésű zűrjén „prolativusok" d-je t-bő\ fejlődött; egyes elszigetelődött zűrjén „prolativusok" í-je azonban nem vett részt a t > d fejlődésben, s ennek következtében a zűrjén prolativusrag kettévált: a permi nyelvjárásokban mindig, máshol pedig legalább is bizonyos elszigetelődött prolativusok végén -t(i) alakú (ezt nevezi WICHMANN transitivusr gnak), más esetekben pedig d-nek hangzik (ez felel meg WiCHMANNál a prosecutivusiágnak). A jelentés szempontjából sem lát BEKÉ okot ária, hogy a zürjén-votják „prolativusokban" két, eredetileg külön eset példáit lássuk. A fenti, vitatott kérdésben fontos annak az eldöntése: vájjon van-e valóban lényeges hangalaki eltérés a prosecutivusoknak és transitivusoknak is nevezett prolativusok ragja között? Az e kérdésre adandó válasz eldönti azt a másik kérdést is, hogy a zűrjén „prolativusragok"' körében észlelhető hangalaki kettősség úgy magyarázandó-e, ahogyan BEKÉ teszi, avagy pedig máskép. WICHMANN (FUF. XVI, 152, 155, 158) a prosecutivusnak és a transitivusnak zűrjén nyelvbeli különbözésére határozottan utal, s amikor a két esetet különválasztja egymástól, a jelentés mellett alaki különbözésüknek nagy fontosságot tulajdonít: a prosecutivus ragja -d, permi -t, a transitivusé pedig -ti (ritkán -fi, -ki). Máskép látja azonban a helyzetet WICHMANN a votjákban: „lm Wotjakischen sind die beiden Kasus tatsáchlich zusammengefallen". Később ugyanilyen értelemben nyilatkozik természetesen BEKÉ (Nyr. LV, 47) is: „Már az is feltűnő, hogy a votjákban semmi nyoma sincs annak, hogy itt két különböző ragról van szó". Kétségtelen azonban, hogy e kérdésben mind WICHMANN, mind pedig BEKÉ tévedett. UOTILA (SUS. Tóim. LXV, 101 — 2) rámutat arra, hogy a zűrjén prosecutivus -ed, permi -§t ragjával szemben a votjákban gyakran 1 FOKOS DÁVID — úgy látszik— elfogadja BEKÉ álláspontját, vö. Nyr. 1939:87.
