Nyelvtudományi Közlemények 53. kötet (1952)
Tanulmányok - Tamás Lajos: A szókincs kérdése a sztálini elmélet megvilágításában 3
12 TAMÁS LAJOS éltek grecizmusokkal, mindez azonban nem befolyásolhatta egyik nyelv alapszókificsének és nyelvtani rendszerének sajátos lényegét sem; a magyar nemesek és a román bojárok a maguk divatszavait is a magyar, illetve a román nemzeti nyelv nyelvtani szabályainak megfelelően használták, a divatszavak pedig csaknem maradék nélkül leperegtek az alapszókincs kemény burkáról. Igen fontos megállapítása SZTÁLIN elvtársnak, hogy az osztálydialektusok, vagy zsargonok, nem lévén saját külön alapszókincsük és nyelvtani rendszerük, nem fejlődhetnek önálló nyelvekké. A nyelv létrehozója a társadalom valamennyi osztálya, száz meg száz nemzedék közös erőíeszítése s így azok a nyelvi elemek, amelyek nem szolgálják az egész társadalmat, hanem csak szűkebb osztályérdekeket, elkorcsosulnak, elpusztulnak, kiselejteződnek. így kopik ki mindaz a sok néptől idegen nyelvi sallang, amit raccsoló arisztokraták, ,,disztingvált és abszolút úrinők", ,,hiperküiiúiált úrilányok", „tökéletes gentlemanok" próbáltak terjeszteni valamikor. Végül a szótári szókészlet kérdésével kell még fcgla]kőznünk, amely az alapszókincs kérdésénél jóval egyszerűbbnek tetszhet, hiszen a szótári szókészletet ,,a nyelv valamennyi szava együttvéve alkotja." (22 ) Ez a körülmény azonban komoly nehézséget jelent a szótáríió számára, akinek állást kell foglalnia a szótárba felveendő szóanyag tekintetében s az anyaggyűjtést egy adott pillanatban le kell zárnia. A szótári szókészlet azonban — mint tudjuk — szakadatlanul változik, gyarapszik, bővül s ezért a szótárak, még a legjobbak is, szükségképen már megjelenésükkor többé-kevésbbé hiányosak. Az emberi gondolkodás, az ember megismerő tevékenysége állandóan működik s a nyelv mindezt regisztrálja szavaktan és szavakból formált mondatokban. Fénelon annak idején megjegyezte, hegy a szótári szókészlet tetszés szerint nyújtható, vagy szűkíthető,17 de ezzel a megállapítással a szótáríró nem tud mit kezdeni. SZTÁLIN elvtárs útmutatása nyomán azonban eligazodhatunk ebben a kérdésben is, mert abból kiderül, hogy nem akármilyen nyelvről, hanem olyanról van szó, amely ,,mindig egységes volt és marad a társadalom számára és közös a társadalom tagjai számára". (20.) A nemzeti nyelv szótárába tehát azokat a szavakat kell felvennünk, amelyek közösek a társadalom tagjai számára, amelyek közös ismeretére kell nevelnünk a társadalmat, amelyek közös ismerete nélkülözhetetlen a társadalom minden tagja számára. Az USAKOV szerkesztésében 1934—40-ben megjelent négykötetes orosz értelmező szótár Lenin Lunacsarszkihoz intézett levelének útmutatása alapján így határozza meg a szótár anyagát: „Az új szótár a jelenkori orosz nyelv szótára. Anyagának zömét klasszikus irodalmunk szavai Puskintól Gorkijig, továbbá a XIX. sz. folyamán kialakult és közkeletűvé vált tudományos, hivatali és írottnyelvi szavak képezik. De benne vannak az általánosan elfogadott új szavak is, egyebek között az ú. n, szlozsno-szokrascsennije típusúak: K0J1X03, 3apruiaTa, különböző műszaki kifejezések — újak és azelőtt alig ismertek egyaránt, de amelyek napjainkban a szocializmus építésének mindjobban kibontakozó fejlődésével egyre szé esebb körökben terjednek el, továbbá, a társadalmi és politikai élet szavai." A szótár írói kiemelik művük normatív 17 HATZFELD-DARMESTETEE, Dict. Gén. I. köt. IX. 1.
