Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

1. rész - Tanulmányok - N. Sebestyén Irén: Fák és fás helyek régi nevei az uráli nyelvekben 3

H. SBBESTTÉN IKÉN ein dichter Hügel mit jungen Fichten' j votj. WIED. puzim 'kiefer; Pinus silvestris', WICHM. (Chresth.) G. puzfm, MU. puzim 'fichte; kiefer, föhre', Műnk.puMm,puzim, K&z.puzém 'fenyő; fichte, tanne, kiefer' ~ MŰNK. M. puzmo,< puzlmo 'fenyves, fenyőerdő'. Az -m, -mo végzet fgr., illetőleg uráli eredetű fanevekben és helynevekben is előforduló kicsinyítő képző (vö. LEHTISALÖ : MSFOu. LXXII, 82—86). Vö. még 3. sz. stb. Kétségtelen, hogy a tulg-íéle alakváltozatokban, illetőleg a tölgy szóban megjelenő szóvégi -gy azonos azzal a -gy képzővelT amely Gyógy, Szilágy, Szilvágy, Somogy helyneveinkben, úgyszintén egész csomó helynevünk régi alakjában és néhány más szavunkban őrződött meg (vö. GYÖRKÉ : MNy. XXXVI, 34—41 és az ott idézett irodalom). Ez a -gy névszóképző tnlajdonképen kicsinyítő-képző, de már az ómagyar korban félreérthetetlen kollektív-jelentése is volt: OklSz. 1231 : Circumdat siíuam Tulgy.1

) A magyar tölgy szóban levő demin.-kollektív jelentésű -gy névszóképzőről GYÖRKÉ JÓZSEF azt tanítja, hogy nem a hasonló jelentésű -d névszóképző alakváltozata, hanem „önálló és régi képző," amely „nyelvünk ősi öröksége" (MNyl XXXVI, 34—41).2) A magyar -gy képzőt GYÖRKÉ *-nts vagy *-nté ugor alapalakra vezeti vissza és azt is megállapítja, hogy a képzőnek a déli-osztják nyelvjárásokban pontos megfelelője van. A bizonyítékul felhozott példák közül az első feltétlenül meggyőző: osztj. PAAS. K. tówdnk' 'feine, dünne gráte ím schwanz einiger fische; knochen des bárén', vö. PAAS. K. tóiv, J. LQW1

'knochen'. Ebben a szóban az -nk' végzet valóban a magyar -gy névszóképző megfelelőjének fogható fel. Mind a déli-osztják -ntí\ mind pedig a magyar demin.-kollektív jelentésű -gy névszóképző szabályos folytatója egy fgr. *-nU v. *-nis képzőnek. A magyar -gy képző a fgr. képző -is v. -U elemének felel meg. A nasalis elveszésére vö. TOIVONEN, Affr/239—240. x) Éppen ilyen kettős functiója van az -s névszóképzőnek is: MTsz. : tölösfa 'quercus' ~ tölös, töllös 'quercetum'. a) Kétségtelen azonban, hogy — mint az EtSz.

frigy címszavában MBLICH kimutatta — a magyarban van -d =- -gy hangfejlődés, vö. Poprád <*- ómagy. Poprágy, páprád <~ páprágy, porond <** porongy stb. és a helynevekben is vannak -d ~ -gy-yel váltakozó alakpárok, vö. Abrud ~ (-« Obrugy), Erked ~ JErkegy, Ivád ~ Ivágy stb.