Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

1. rész - Tanulmányok - N. Sebestyén Irén: Fák és fás helyek régi nevei az uráli nyelvekben 3

FÁK ÉS FÁS HELYEK BÉGI NEVEI AZ UBÁLI NYELVEKBEN 5 (ÁKE., 369) és újabban SKÖLD (Die ossetischen Lehnwörter im Ungarischen 42. sz.). A magyar nyelvészek körében az a vélemény alakult ki, hogy a tölgy fanév az azonos jelentésű réginyelvi tül, töl származéka (vö. PAIS : MNy. XXX, 104, GYÖRKÉ: MNy. XXXVI, 38). Magyar Szófejtő Szótárában BÁRCZI GÉZA is ehhez a véleményhez csatlakozik, de egyúttal arra gondol, hogy esetleg a réginyelvi tül, töl alapszó magyarázható „iráni (talán alán)" eredetűnek. ZICHY ISTVÁN „A magyarság őstörténete és műveltsége a honfoglalásig" c. művében végigvizsgálja azokat a magyar állat- ós növényneveket, amelyek bizonyos fokig tájékoztatnak „a magyar -ugorok földrajzi elhelyezkedéséről". ZICHY (i. m. 34) feltűnőnek tartja, hogy faneveink között „a tölgyfának nincs finnugor neve és a mogyoróé kétes származású''. Majd megállapítja (i. m. 35), hogy „az obi-ugor nyelveknek szintén nincsen szavuk a tölgyre és a mogyoróra, ami igen természetes, mert az Urálon túl egyik sem' fordul élő. Azonban SETALA szerint a finnugor népek őshazáját a Volga középső folyásának vidékén, tehát a tölgyfa kelet-oroszországi elterjedésének közepe táján kellene keresnünk. Ezért joggal ^feltehető, hogy a tölgyfának és a mogyorónak ma csak a permi nyelvegység koráig visszavezethető neve1

) eredetileg az ős finnugorok közös szókincséhez tartozhatott. A szil és fenyő nevének fennmaradása arra utal, hogy a magyarok vándorlásaik közben legalább is érintkezésben voltak erdős vidékekkel. így vagy véletlennek kell tulajdonítanunk azt, hogy egy annyira szembeötlő fanem; mint a tölgy, ós a vele növényföldrajzilag összefüggő mogyoró nevét elfelejtették, vagy arra kellene gondolnunk, hogy a magyar-ugorság a tölgyfa elterjedésének határain kívül lakott, és így annak feltehető finnugor neve nyelvéből hiányzott." Ezek a sorok rávilágítanak a probléma fontosságára és indokolttá teszik annak megvizsgálását, vájjon valóban oszét jövevényszó-e nyelvünkben a tölgy fanév, illetőleg a réginyelvi tül, töl alapszó, vagy pedig nem jövevényszó, hanem nyelvünk ősi szókincséhez tartozik. Az oszét eredetet a jelentés egyezésén kívül bizonyos hangalakbeli hasonlóság igazolná. A hangalak hasonlósága azonban nagyon ingatag alap, s ha figyelembe vesszük a hangtörténet tanúságait, az oszétból való származtatás elmélete éppen hangtani okokból lehetetlenné válik (vö. SCHMIDT: FUF. XVIII, 97). x) a f.

tammi és megfelelői 27. sz.