Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

1. rész - Tanulmányok - Sz. Kispál Magdolna: Világtájak nevei az ugor nyelvekben 50

*• VILÁGTÁJAK NEVEI AB UGOR NYELVEKBEN 51 ' hideg sitb. részéhez fűzik a periodikusan visszatérő és hasonló érzeteket keltő napszakaszt. Nem a térbeli "elhelyezésre'* való törekvés e nyelvi kifejezések keletkezésének megindító mozzanata, hanem egy természeti jelenségnek (az éjnek) a változó földi viszonyoktól független, "abszolút" felületnek, az é gnek egy meghatározott részéhez való appercipiálása a közös tulajdonságok alapján. Ily módon érthető kezdetleges népeknek az a fölfogása, hogy az egyes világtájakhoz különböző dolgok és foglalkozások tartoznak, olyanok, melyeket valamiféle misztikus kapcsolatban éreznek az illető égtájjal. Egyes indián törzseknél pl. összefügg: észak, tél, levegő, harc és harcos; dél, nyár, tűz, orvoslás, í'öldmívelés; nyugat, tavasz, víz, vadász és vadászat; kelet, ősz, ÍQld, varázslás és vallás. Másutt (a cserokézoknál): n y ug a t, piros, hatalom, háború; d é 1, fehér, béke; kelet, fekete, halál; észak, kék, vereség. A kínaiaknál: nyugat, tavasz, kék, sárkány; dél, nyár, piros, madár; kelet, ősz, fehér, tigris: é s z a k, tél, fekete, teknősbéka. A jávai bennszülöttek helte öt napból áll, melyek titokzatos.összefüggésben vannak a színekkel és az égbolt részeivel: az első nap azt jelenti 'fehér és kelet', a második 'piros és dél', st harmadik 'sárga és nyugat', a negyedik 'fekete és észak', az ötödik "kevert színek és középpont'. A mongolok lakoma alkalmával a négy világtáj felé hintenek italt!: kelet felé a lég, dél felé a tűz, nyugat felé a víz és észak felé a holtak tiszteletére.1

) Misztikus vonatkozások vannak tehát az égtájak és az egyetemes lét különböző megnyilvánulásai közt. E vonatkozások azonban, úgy látszik, nem a mai értelemben vett világtájakhoz kapcsolódnak, hanem inkább azí égbolt egyes részeihez, tehát nem ténylegesen térbeliek, hanem elvontabbak, tériek. Erre mulat az is, hogy a világtájak száma e mitikus fokon álló népeknél nem mindig négy. Lehet öt (mint a jávaiaknál), hat (mint egyes észak-amerikai törzseknél, melyek a zenitet és nadirt is számolják), sőt hét (ha a "középpontot'1

', vagyis a beszélő helyét is külön számba veszik). Ezek a díszítő^ jelzőkkel ékes, i) 1. HARVA, Altain mivun uskionto. Porvoo, Hefeinkí, É. n. 60, 76; LÉVY-BRUHL, Das Denken cter Naturvölker. Wien—Leipzig 1926. 77, 183, 185 k., 188 k., 241; CASSIRER, Philosophie der symbolischen Formen I—ÍI. Berlin, 1923—25. II, 111, 183. \ 4*