Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

1. rész - Tanulmányok - Sz. Kispál Magdolna: Világtájak nevei az ugor nyelvekben 50

50 SZ. KISPÁL MAGDOLNA Világtájak nevei az ugor nyelvekben. 1. A közvetlen környezettől és a mindenkori jelen pillanattól egyre jobban függetlenülő emberi szellemnek talán legnagyobb jelentőségű lépéáe volt a fejlődés útján a világmindenségben való t é r i tájékozódás. Nem térbeli, azaz nem pusztán a fizikai térben való elhelyezkedés — ez utóbbira vonatkozó képzetek, a nyelvek tanúsága szerint, már az emberi mivolt kezdeti fokán kialakultak ,(e z-a z, itt-ott stb.) — hanem t é r i, azaz a mitikus szemlélet ''teljes képeinek" (vollbilder) tér-szerü fölfogása, mely már nem csak a külső érzékelésen alapszik, hanem bizonyos fajta (praelogikus) elvonás eredménye. Pl. a naptalan, sötét, hűvös, félelmes stb. é jnek és a fénytelen, hideg, zord, ellenséges stb. észak nak igen sok nyelvben közös, vagy egymással összefüggő neve van. A közismert idg. esetek1

) mellé néhány fgr.: mi. éy.észak, vog. ji pal 'norden' (tkp. 'éj-táj'), cser. kUr düt 'észak'; kCarM d'üí "éj' stb. Ez azt mutatja, hogy a mitikus gondolkodásmód számára az éj és észak képzete nem időbeli és térbeli viszonyítás (mint a teoretikus gondolkodásmód számára), hanem két, jellegzetes és állandó tulajdonságokkal bíró, önálló létező, melyek közös vonásaik alapján a részesülés (participatio) viszonyába hozhatók egymással. (Természetesen ugyanez áll a többi v i 1 á g t á j-n a p s z a k, továbbá v i 1 á gtá j és é v s z a k, v i 1 á gt á j és különböző természeti tünemények, színek, állatok, foglalkozások összefüggésére is.). Ebben az esetben tehát nem arról van szó, hogy az éjt az északi világtájban, mint egy bizonyos fajta (naptalan. hideg stb.) térben elhelyezkedőnek, ott tartózkodónak vélik, hanem hogy a kozmikus fénytünemények mérhetetlen terének, az ' égboltnak ehhez a naptalan, *) 1. SCHEADEE, Reallex.; KLUQE, EtWb. stb.