Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

1. rész - Tanulmányok - Beke Ödön: Szómagyarázatok (m. szín, cser. ßa·žek, cser. ßiye, cser. ßila, cser. ßuistek, cser. i#a-o·mež, cser. jayem) 40

SZÓMAGYARÁZATOK 43 föld), szinlö-kés 'fanyelű, igen éles nagy kés, amelyet a szűcs a bőr kikészítésénél használ' (Kózdivásárhely), szülő-fejsze 'símítófejsze' (Pozsony m. Bacsfa); Vészinél 'lebárdol (hengeralakú fát, vagyis a szélét lefaragja)'; megszínel 'agyagos földdel újra bevonja a ház v. csűr földjét' (Székelyföld) MTsz. A jelentésre nézve vö. sikárlani, sikállani, sikulni 'gyalulni' (Moldva, Nyr. III, 3) kisikárni 'kitapasztani (pl. a ház földjét)' (Moldva, Nyr. XXX, 174), szikár 'mit Lehm bestreichen (z. B. den Lehmboden, die Wand, die Kisse im Ofen)' (Moldva, WICHMANN), sikárol 'agyaggal simára tapaszt' (Csík m., Nyr. XXXII, 54), 'másodszor tapaszt' (Szatmár m., Koltó SZABÓ ISTVÁN 58),. megsikárolni 'lágy agyagpéppel megkenni és _ finom homokkal beszórni a szoba földjét' (Kolozs m., Bábony MNépny. I, 52), a leányocska egybe neki, csinál agyagot, megsikálja ügyesön a kemencét (Udvarhely m. Bözöd, BÖZÖDI GYÖRGY: A tréfás farkas, 113), sikár ól 'sártapasszal simít falat' (Nagyküküllő m. Halma gy NyK. XXXI, 398), 'simít általában mindent, ami tapaszos' (Torda NyF. XXXII, 58), sikál 'simít tapasztáskor' (Háromszék m. Vadr.), lesikál 'betapaszt (lyukat)' (Marosvásárhely, MTsz.), sikárlő 'marhaganéból, lúgzott hamuból és agyagból csinált tapasz, mellyel a falakat simára kenik' (Székelyföld, Tsz.), sikár 'agyag' (Komárom m. Kürt Nyr. XIX, 188), sikál 'tapaszt' (Nyíregyháza, Nyr. LV, 114), 'hígított agyaggal a szoba, konyha földjét simítja (Zalám. Pölöskefő PÁLFFY LÁSZLÓ, Zalabaksa BŐDÉI JÁNOS), siká 'mázol', pl. A ház főggyit először sározzák, azután sikálik. Főddé sikálik föl a pitvart (Somogy ni. Szenna NYÍRI 163, 51), sikál 'meszel' (Rábagyarmat NAGY ERNŐ, Csákánydoroszló CSABA JÓZSEF, Őrség Nyr. III, 283, Zalabaksa [régen] BŐDÉI JÁNOS, Göcsej Tsz., Gönczi 514, Baranya m. Mecsekhát MTsz.), sikáló (Zala m. Lovászi Nyr. XLIY, 188, Őrség Nyr. III, 283), sikálu (Zala m. Szentgyörgy völgy, Zalabaksa BŐBEI JÁNOS, Vas m. Csákánydoroszló CSABA JÓZSEP, Rábagyarmat NAGY ERNŐ) 'meszelő'. Már a régi nyelvben: Trulisatio: tapasztás, falsikárlás; Trulisso : Megtámasztom, Sikárlom (MA.); Vakolás, Sikárlás, Téhelyezés; Vakolom, Sikárlom, Téhelyezem; Trulla: Sikárló, vakoló kdlán (PP.)« Vö. még: simitás 'földes szobának lesározása' (Rábagyarmat NÍGY ERNŐ), simító 'tapasztásra használt sárga agyag' (Vác, NyF. X, 68); sárgafőd 'vasas föld, amivel „meszelni" is szoktak, kifestik a házat v. kemencét' (Zilah vid. Nyr. XXVIII, 284); simít 'mos, meszel' {Nyitra vid., Nyr. XXVIII, 497); mázai 'a szoba földjét sárral kitapasztja' (Bihar m. Jánosfalva NyF. XXIX, 31, Tárkány MNy. X, 335).