Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

1. rész - Tanulmányok - Collinder Björn: Az uráli fokváltakozás 15

28 BJÖKN COLLWDKR kérdőjellel látott el, csak egy támasza marad a PAA80NEN-féle feltevésnek, azaz, hogy az osztják-szamojédban g és k mellett nulla is előfordul; így például nagur 'három' helyett nar alakot is találunk. De nem lehet PAAspNENnak igazat adni, amikor azt állítja, hogy ,,e§ ist einleuchtend, dass solche Wechselfálle auf einen ursamojedischen Wechsel zurückgehen", legalábbis ha fokváltakozásra gondol. Vannak esetek, ahol ez a magyarázat eleve ki van zárva. Így például sokannam 'mérek' mellett sönnam alakot találunk, kagannap 'irányítok' mellett kannapA Hiszen ilyen háromszótagú igetövekben semmi fokváltakozás sem fordulhatott elő, éppoly kevéssé mint, mondjuk, a finn rakastaa szóban. Különben PAASONEN maga is hangoztatja, hogy a nulla még a szomojéd nyelvjárások külön életében is keletkezhetett, és hozzáteszi: „Für das Uralische habén wir jedeníalls einen áhnlichen qualitativen Wechsel wie für das Finnischugrische anzusetzen: *k ~ *y.a

Mondjuk inkább: az ős-szamojéd és az uráli alapnyelv számára föltehetjük a p ~ b, t ~ d, k~ g váltakozást egy szóval az erős fokban zöngétlen, a gyenge fokban zöngés zárhangot. E mellett a feltevés mellett világosan szól mind az osztják-szamojéd keti nyelvjárása, mind a tavgy-szamojéd nyelv. A finn nyelvek, a lapp nyelv és az osztják-szamojéd natsz-pumpokolszki nyelvjárása sem szólnak ellene. Hadd foglaljam most össze a véleményemet az ősuráli fok váltakozásról! x

) A keletitengeri-finn nyelvekben fellépő p~y, t ~ő és k~y paradigrnatikus váltakozás, amelyet a- lappban, a tavgy-szamojédban s két osztják-szamojéd nyelvjárásban ugyancsak paradigrnatikus alakban észlelhetünk, valószínűleg a zöngés és zöngétlen záróhangoknak már az uráli alapnyelvben megvolt váltakozására (k, p, t ~b, d, g) megy vissza. Ahhoz a nézethez, amely szerint a szamojédban fellépő paradigrnatikus fpkváltozás mai alakjában másodlagos volna, csak annyiban csatlakozhatom, hogy a (Szamojédban — éppúgy, mint a lappban — a kvantitatív váltakozás már különnyelvi fejlemény lehet. WIKLUND 1891-ben a finnugor fokváltakozást azonos elveken alapulónak mondtad a.zöngétlen és zöngés réshangoknak az úgy-x) Jukagirisrh und Uralisch (1940) 202—209. §.