Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)
1. rész - Tanulmányok - Collinder Björn: Az uráli fokváltakozás 15
22 BJÖBN COLLINDER nyelvben nyoma sincs annak, hogy a másodikszótagbeli magánhangzó rendszeresen hosszabb volna gyengefokú szóalakokban, mint az erősfokiíakban. Ellenben előfordul bizonyos szavakban, hogy a szóvégi magánhangzó rövidebb, mint a szóbeli; de ez a jelenség nem igen függhet ősszé a fokváltakozással. Vegyünk például egy olyan szóalakpárt, mint nominatívus guolcte 'kettő' ~ essívus guoTxten! Ez első esetalakban rövidebb a másodikszótagbeli magánhangzó, mint a másodikban, de mind a két alak erősfokú. Ami viszont az észt nyelvet illeti, sikerült nekem statisztikai módszerrel megoldani a problémát; azaz, hogy KETTUNEN ] ) már tisztázta a dolgot, amikor észt hangtörténetében azt mondta, -hogy a másodikszótagbeli magánhangzó akkor félhosszú, h a a z első szótag rövid vagy gyengefokú, de túlrövid (illetőleg a szó végén rövid), ha erősfokú az első szótag. Ebből a megállapításból kiindulva, fölhasználtam azokat a kymogrammokat, amelyeket KETTUNEN „Lautgeschichtliche untersuchung über den kodaferschen dialekt" című munkájában2 ) közölt. Minden kétszótagü szó mellett följegyeztem a másodikszótagbeli magánhangzó időmértékét és az első szótagnak az időmértékét is. Pontosan megmondva, nem a szótaggal operáltam, hanem a „hangvölggyel", ami az első magánhangzó kezdetéből a második magánhangzó kezdetéig tart.3 ) Ezeknek az adatoknak alapján grafikont rajzoltam. Az eredmény a következő: A KsTfüNEN-féle mérések nem adnak semmi támpontot annak a föltevésnek, hogy a második szótagbeli magánhangzó okkor hosszabb volna, anfikor a szótag eredetileg zárt volt, mint amikor eredetileg nyilt. Nem a második szótag eredeti zárt vagy nyilt voltától függ a magánhangzó időmértéke, hanem az első hangvölgy mértékétől. Itten nem fokváltakozással van dolgunk, hanem időmértékegyensulyozással, mint amilyent egyes lapp nyelvjárásokban is találunk. Most végignéztük a SETÁLA-féle általános fokváltakozási elmélet mellett szóló érveket. Láttuk, hogy egyikük sem meggyőző. !) Vironkiielen aannehislorian páapiirteet (1917), XVI = Eestiri kielen áanmehistoria (1929) 20. ») SUS. Tóim. XXXIII, 58—66. *) HÜGO [PIPPING,' InlednJng till studiet av de nordiska spiakens ljudláína (1922) 57.
