Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)
1. rész - Tanulmányok - Collinder Björn: Az uráli fokváltakozás 15
20 BJÖRN COLL1NDEK többi egyesszámi kázusban. De erre a váltakozásra nézve is a pótlónyujtás teljesen kielégítő magyarázatot ad. Ezzel kapcsolatosan SETALA a mordvin nyelvre is hivatkozik, ahol PAASONEN1 ) szerint a magánhangzóközti zöngétlen mássalhangzók, amelyek etimológiáikig finn kettős mássalhangzóknak felelnek meg, rövid gemináiáknak tekintendők, pl. vakan 'edény' (— finn vakká). < Ha közelebbről megnézzük a dolgot, be kell hogy lássuk, hogy a mordvin semmi fényt nem vethet a kvantitatív fok váltakozásra. Hiszien a mordvinban háromféle időinértékű zöngétlen mássalhangzó van: 1. rövid, 2. felhosszú és 3. gemináta vagy egész hosszú mássalhangzó. A tulajdonképpeni gemmáták vagy egész hosszú mássalhangzók mind másodlagosak; például többesszámi nominatívus vakatt — igen hosszú í-vel — ebből keletkezett: *vakant. A félhosszú mássalhangzókra nézve nem egész pontos a PAAsoNEN-féle szabály, hanem úgy van, hogy — nem tekintve a geminátákat — zöngés hang és magánhangzó között minden zöngétlen mássalhangzó félhosszú, más helyzetben pedig minden zöngétlen mássalhangzó rövid. így például félhosszú a / ebben a szóban: kortams 'mesélni' (= finn kertoa). Hogy ebből a félhosszú időmértékből semmit sem lehet következtetni a finnugor alapnyelvre vonatkozólag, az abból is kitetszik, hogy az éppen említett szabály nemcsak finnugor eredetű szavakra nézve érvényes, hanem tatár és or-oisz jövevényszavakra is, amelyekben átvételkor nem lehetett sem gemináta, sem hosszú mássalhangzó. Ezúttal sem foglalkozhatunk részletesen SETALA etimológiai fejtegetéseivel. Talán elég lesz, ha hangoztatom, hogy csupán csak efféle szóegyeztetésekkel nem lehet a kvantitatív fokváltakozás ősrégi voltát bebizonyítani. Az általános fokváltakozási elmélet szerint a magánha'ngzíók is alá voltak vetve fok váltakozásnak, mégpedig nemcsak az első szótagban, hanem a második szótagban is. Ami, elsősorban az első szótagot illeti, SETALA az észt nyelvre hivatkozva így érvel: „Wenn der estnische wechsel ilm ~ [genitívus] ilmá ursprünglich ist, muss wohl auch der estnische wechsel háv ['seb'] ~ [genitívus] hava ein ursprüngliches verháltnis abspiegeln." *) Mordviniische Láutlehre 3.
