Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)
1. rész - Tanulmányok - Collinder Björn: Az uráli fokváltakozás 15
AZ URÁLI FOKVÁLTAKOZÁS 19 Említettem már, hogy finn magánhangzóközti rövid mássalhangzónak az első szótag magánhangzója után a lapp nyelvben az erős fokban hosszú vagy kettős mássalhangzó felel meg, pl. lapp gnolle 'hal'~ többesszám guolek, finnül kala, többesszám kalat. SETALA arra hivatkozik, hogy apartitívusnak a déliésztben és sok finn nyelvjárásban hosszú mássalhangzója van, tehát finn kálláa — kalaa, észtül kalla = (irodalmi észt) kala. De már a hetvenes években WESKB l ) és HERMANN 2 ) kimutatta, hogy itt különnyelvi pótlónyujtásról van szó: a hosszú, magánhangzó csak olyan szóalakokban fordul elő, amelyek az idő folyamán egy szótaggal rövidebbek lettek. így például a finn partitívus kalaa az ősfinnben *kala$a-nak hangzott, szóval hároniszótagú volt. Megtörtént az ilyen pótlónyujtás a vót nyelvben és a lívben is. Könnyű dolog kimutatni, hogy a SETÁLA-féle magyarázat az idevágó esetekre nézve semmit nem magyaráz meg, sőt egyenesen zsákutcába vezet. Éppúgy áll a dolog olyan észt váltakozási esetekkel, mint ilm 'levegő' ~ genitívus ilmd, ahol a nominatívusban hosszú vagy legalábbis félhosszú az első mássalhangzó: itt is pótlónyujtással állunk szemben. SETALA úgy véli, hogy az ősrégi kvantitatív fokváltakozás megmaradt olyan finn esetekben, mint hcirka 'ökör' ~ többesszám hárát, ahol a gyenge fokban rövid az r, az erős fokban pedig hosszú vagy félhosszú. De akkor hogyan fogjuk megmagyarázni az olyan eseteket, mint finn tarkka 'pontos' ~ többesszám tarkát, ahol az r a gyenge fokban hosszú, az erős fokban rövid? Ennek a magyarázata nagyon egyszerű: a finnben rövid, főhangsúlyos magánhangzó után minden rövid mássalhangzó előtti mássalhangzó meghosszabbodott, attól függetlenül, milyen a következő szótag, nyilt-e vagy zárt. Finn magánhangzóközti kettős másaihangzónak a lapp nyelvben az erős fokban nagyon hosszú kettős mássalhagzó felel mieg, a gyenge fokban, pedig aránylag rövid gemináta, pl. lapp gatlo 'koponya' ~ többesszám gallok, finnül kalló. SETALA itt is az észt nyelvre hivatkozik, ahol a nominatívusban, partitívusban és illatívusban hosszabb a kettős mássalhangzó, mint a l) Untersucnungen zur vergllciichendem Grammatik des finnischen Sparachstamixies (1873), s) Der einflache Wortsiiamm und d!ie drei Lautsitufen in dior estnischen Sprache mit vergleichenden Hánweisein auf dias Suomi (1880). 2*
