Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)
1. rész - Tanulmányok - Collinder Björn: Az uráli fokváltakozás 15
16 BJÖRN COLLINDER *kantojet, nyilt második szótaggal. De a lapp nyelvben kiesett a /, és a hiátusba eső két magánhangzó egybeolvadt; így keletkezett a kétszótagú alak gucfduk, amelynek a második szótagja zárt, de azért megmaradt az erős fok A finnben is kiesett a j, éppúgy mint a lappban. Ahogy SETALA1 ) kimutatta, volt idő, amikor nem úgy mondták, amint most: kanlo ~ többesszám kannot, hanem *kanno(i). ~ többesszám *kantot; de nagyon érthető, hogy az idevágó szók alkalmazkodtak az eredeti kétszótagú magánhangzótövekhez, vagy mondjuk inkább: ahhoz a szabályhoz, hogy az erős fok nyilt szótagban fordul elő, a gyenge fok pedig zárt szótagban. De maradt azért nemcsak a lapp nyelvben, hanem a finnben is elég kivétel. A már többször említett szabály tulajdonképpen nem a mostani nyelvre vonatkozik tehát, hanem egy rekontsruált előbbi nyelvállapotra, amely nem is teljesen egységes. Magában véve a fokváltakozás nagyon egyszerű tünemény; de a mostani finn nyelvben, és pláne az észtben, elég komplikált képet nyújt. Itt a tisztán leíró módszer nem érvényesülhet.2 ) Már az iskolai nyelvtanban is a nyelvtörténeti módszerhez kell folyamodnunk. Már ezelőtt száz évvel CABTEÉN MÁTYÁS SÁNDOR3 ) behatóan foglalkozott a finn és a lapp fokváltakozással. Kimutatta, hogy nemcsak az észt nyelvben, hanem a lapp nyelvben is ugyanaz a jelenség van meg, mint a finnben, tudniillik, hogy eredetileg zárt második magánhangzója előtt a magánhangzóközti kettős k, t, p megrövidült, az eredetileg rövid k, t, p pedig zöngés (rés)hanggá vált. De az sem kerülte el figyelmét, hogy a lapp nyelvben azonkívül külön váltakozási rendszer van, melynek a finnségben nincs megfelelése. Hiszen a lapp nyelvben, minőségét nem tekintve, úgyszólván minden mássalhangzó alá vari vetve kvantitatív fok váltakozásnak. Hogy csak egypár példát említsek: 'hal' lappul gnolle ~ többesszám guolek, 'név' *) FUF. XII, 188. 2) WIKLUND: FUF. II. Anz. 115; COLLINDER, SUS. Tóim.' XXXIV, 256, 357—402. §§; ID., Orientjermg i sprákvetenskjap (red. H. S. NYBERG, Uppsaila 1943), 19. 3) De affinitate declinationuim in Mngua fennica, eistthonica et lapponica (1839); Om accenlemis inflytande i Lappska spráket: Suomi 1844 = Vom Einflusse des Accents in der Lapplandischen Sprache: Mémoires présentéis á l'Académie Impéóaile des Sciences de St-Pétiersbouirg. Tonne VÍ. (1851).
