Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

1. rész - Tanulmányok - Collinder Björn: Az uráli fokváltakozás 15

AZ UKÁLI FOKVÁLTAKOZÁS 17 námmá ~ námák, 'fészek' bcesse ~ bmek. CASTRÉN belátta, hogy mindezekben az esetekben, ahol a lapp elüt a finnségtől, nem rövidítéssel, hanem nyújtással állunk szemben; és ennek a nyújtásnak a „célja" nem lehet szerinte más, mint az, hogy a hangmérték egyezzék a hangsúllyal. Tegyük hozzá, hogy CASTRÉN a szamojéd nyelve'kben, is kimutatta a fokváltakozást. DONNER OTTÓ1

)"

1878-ban rámutatott arra, hogy a fokvál[ta'kozás ősuráli eredetű. Ez azonban annyira feledésbe ment2

),

v hogy 35 évvel később SOTAVALTA,3

) PAASONEN

4

)

és SETALA5

)

újbóí rájött erre a felfedezésre. Közben SETÁLÁ 1896-ban közétette híres „Über quantitátswechsel im finhisch-ugrischen" című értekezését.6

) Ennek az „ideiglenes közlésnek" a tartalmát így lehet értelmezni: 1. WiKLUNDhoz7

) csatlakozva

SETALA a fokváltakozást az ősgermán VERNER-féle váltakozással basonlítja Óssze. 2. A fokváltakozás finnugor eredetű. 3. A finnugor alapnyelvben a fokváltakozás az egész mássalhangzóberendezésre kiterjedt, és minden egyes mássalhangzó egyúttal kvantitatív és kvalitatív váltakozásnak is alá volt vetve. Sőt az első és a második szótagbeli magánhangzók is váltakoztak, legalábbis időmértékükre nézve, de valószínűleg minőségükre nézve is. E három tétel közül csak a harmadik volt új. Ez a tétel pedig az én nézetem szerint, gyenge lábon áll, sőt nyilván valószínűtlen. SETÁLÁ csak ideiglenes közlemény formájában rajzolta meg elméletét. Igaz, hogy 1912-ben megjelent „Über art, umfang und *) Diie sanUojedisctan Spnaehen und die fimniisch-ugrischen: Atti del IV. Congresso Imteirniaiziioraale deg'li Oirien/talisti — —nél settembre 187S, Tom, II.; második kiadás: SUS. Aik. LXXI, 55. 8)

WIKLTJND azonban említtette 1905-ben: MO. I, 47. 8) Suomaljairoen Tiiedeakatemia, Esitlelmat jiai pöy*akirjait 1912, I. 47; NyK. XLIII, 155. *) Beitráge • zur fiintoiischugrisch-siamiojediischein Liauitgeschichte: KSz XIII—XVII és külön. ») FUF. XII. Anz. 12, 123. 6) SUS. Aik. XIV. 7) Laut- und Formienltehre der Luüe—Lappischen Dialefcte (1891), 29. §. Nyelvtudományi Közlemények LII. 2 '