Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

1. rész - Tanulmányok - Collinder Björn: Az uráli fokváltakozás 15

BJÖRN COLMNDER I AZ URÁLI FOKVALTAKOZÁS 15 V Az uráli fokváltakozás.*) Nem merném állítani, hogy fontos jelenség a fokváltakozás. Azt sem lehet mondani, Hogy jellemző, az uráli nyelvekre, hiszen csak a keletitengeri - finn nyelvekben — kivéVe a vepszét meg a lívet —•, a lapp nyelvben — kivéve a déli lappot —, továbbá a tavgi-szamojédban és az osztják-szamojéd két nyelvjárásában van meg; a jurák-szamojédban csak kis mértékben fordul elő. A leíró nyelvészet szempontjából meglehetősen egyszerű dolog a fokváltakozás. Finn nyelvtanában BÜDBNZ így határozza meg: „Két- vagy többtagú tőnek nyilt végsőtagját kezdő k, t, p helyett más hangot ejtenek, mikor a szótag zárt, pl. kulkea 'járni' ~kuljen 'járok'." Szóval a fokváltakozás olyan hangváltakozás, mely a szótag nyilt, illetőleg zárt voltától függ. Igaz, hogy tisztán leíró vagy szinkronikus szempontból nézve nem egészen így áll a dolog. Van például olyan lapp szó, mint guoddo (kuottu) 'fatönk' ~ többesszám guctduk (kudduhk). Itt az egyesszámi nominatívusban a második szótag nyilt, s mégis gyengefokú a kettős mássalhangzó; a többesszámi nominatívusban zárt a második szótag, és mégis erősfokú a mássalhangzó. Ennek a szónak a finn megfelelője kanto, többesszám kannot, szabályszerű fokváltakozással. Hogy a lapp szó egyesszámi nominatívusában miért lép föl a gyenge fok, az mindjárt világos lesz előttünk* ha tekintetbe vesszük, hogy a lúlei nyelvjárásban így hangzik: guoddoi (kuottííj), zárt második szótaggal. Ez megfelel az őslapp állapotnak. Az északi nyelvjárásokban eltűnt a szóvégi /'; ezzel nyilttá vált a második szótag, de a gyenge fok csak megmaradt. Ez a / az eredeti szótőhöz tartozik, egyszer az egész paradigmában megvolt. A többesszámi nominatívus eredetileg körülbelül így hangozhatott: *) Előadás a budapesti Pázmány Péter Tudoimányegyetem) Bölcsészeti Karárii 1943 tavaszán.