Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

1. rész - Tanulmányok - N. Sebestyén Irén: Fák és fás helyek régi nevei az uráli nyelvekben 3

14 N. SEBESTYÉN IBÉN ! FÁK ÉS FÁS HELYEK RÉGI NEVEI AZ URÁLI NYELVEKBEN medrében és a turfában hatalmas tölgyfatörzseket találtak, amelyek kétségtelenül bizonyítják, hogy egykor ezeken a vidékeken nagy, magas szálfává nőtt a tölgy. Ha mármost mindezek előrebocsátásával figyelembe vesszük ZSIRAI MiKLósnak azt a megállapítását, „hogy a permi ősnép nagyjában ugyanazon a területen maradt, amelyen előző korszakban t. i. a finn-permi és még korábban a finnugor közösség idején élt, vagyis a Volga-könyök közvetlen északi, észak-keleti szomszédságában", (Fgr. rok. 206) valószínűleg a Volga, Káma és Vjatka mellékén (vö. Suomen Suku II, 313), továbbá figyelembe vesszük azt a körülményt, hogy „már a finnugor együttélés idején az ugorok alkották a finnugorság keleti szárnyát" (ZSIRAI, i. m. 150), a magyar tölgy fan év és megfelelői alapján is arra az eredményre jutunk, hogy az ugor ősnép közvetlen keleti szomszédja lehetett a permi ősnépnek. Feltehető továbbá az is, hogy az ugor ősnép, legalább is a mai osztjákok és magyarok ősei, a tölgy európai elterjedésének keleti határvidékén, de nagyrészt mindenesetre a tölgyvonalon belül helyezkedett el: a tölgycserjések mellett kétségtelenül ismerte a magas szálfává fejlődő tölgyet és a hatalmas, zártállományú tölgyeseket, hiszen bizonyára ezek emléke él a kondai-osztják népköltészetben megőrződött tai, taje 'őserdő' szóban. (Folytatjuk.) N. SEBESTYÉN IRÉN.