Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

2. rész - Tanulmányok - Sz. Kispál Magdolna: Világtájak nevei az ugor nyelvekben 130

VILÁGTÁJAK NEVÉt-AZ UGOR NYELVEKBEN

135

1725-ben jegyezték föl; nagyon valószínű, hogy nem más, mint a mai ül és iiL-vát ’észak’.»

b) Lehet hogy ebbe a csoportba tartozik a Yj. ül ’pohjoinen’ (Karj.-Toiv. Wb. 110b). úlii'udV ])ëld¥ ’pohjoiset seudut, pohján puoli ; die nördlichen gegenden, die nördliche seite’ (i. m. 19b) — ha tudniillik id azonos lehet a DN. it, Ts. Ts., Kr. it, Y. il, Yj. il\ VK. 17, 'Vart. íl, Likr. Trj. 'Lis, Ni. cit3\ Kaz. Ia, 0. il ’alas, hin-,

unter’ szóval.1) A második kifejezés akkor úgy volna elemzendő, hogy ’alul (vagy lefelé) levő táj’. E föltevés ellen szól egyrészt az, hogy Toivonen -äiidk nem értelmezett címszó alatt hozza a kifejezést (i. h.), másrészt hogy a lativusi -«-nak nem ismerjük -cl változatát. Bár ez utóbbi nehézséggel kapcsolatban lehetne tán arra gondolni, hogy az összetétel elhomályosultával a nyelvérzékből kiveszett az iila ragozott voltának tudata, s így az -a könnyen hasonulhatott a környező elől képzett hangokhoz. — Egyébként szavunknak elég sok származékát közli a szótár: iilóic lociillta ’mennä pohjoiseen (tuuli), alkaa tuulla pohjoisesta; sich nach nörden wenden (wind), anfangen von norden zu wehen’, torêm idêyhs ’pohjoinen pakkanen tuli’, torêm ûlôw luâtlês ’alkoi pohjoinen puhua’, id¥dVtä ’tulla pohjoispakkaseksi, von norden her kalt werden’ és a legérdekesebb üldrj toy ’pakkaskevät, kaltes frühjahr’, ahol úgy látszik é s z a k f a g y o*s jelentésváltozás történt. Átmenetül az ül¥dVtä-félék szolgálhattak. — Ismét egy különös és érezhetőleg gazdag jelentéstartalmú szó ill. kifejezés, mely csak a Vj.-ban van meg.

c) Folyó-al vidék-vég: Kaz. nim^'Aov'- ’joen alempi juoksu, suuta lähempänä oleva osa, suupuoli ; (nuotan) jokipää; (kylän) alapää, rantapuoli, rantalaita ; pohjoinen; unterlauf des dusses, der näher bei der mündung liegende' teil ; der flussniitte zugekehrtes ende (des zugnetzes), unteres ende, uferpartie (des doifes) ; norden’ (Karj-Toiv. : Wb. 570a).F ol y ó-al vidék-táj : avas-pelek, avas pêika ’alvidéktáj, ■észak; die nördliche gegend, der norden’ (Patk.) | Ni. öißs pëlëk\ Kaz. mßs -peldk1 ’pohjoinen; norden’, vö. Kr. äuSs pèhk „ala“-puoli (jokeen kätsoen) ; „untere" Seite (in bezug auf einen fluss)’ (Karj.Toiv. Y b. 696b). — E.: ow3s süp jüytuw kat äj näwrem ’Ihr zwei kleinen Kinder der Nordlandleute’ (Steijsitz, OVE : I, 446).

Folyó al vidéke: É. ous ’der untere Lauf eines Flusses;

*) Erre a lehetőségre Fokos D. R. hívta föl a figyelmemet.