Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)
2. rész - Tanulmányok - Sz. Kispál Magdolna: Világtájak nevei az ugor nyelvekben 130
134 SZ. KISPÁL MAGDOLNA seite’, Kr. üt jur§% ’pohjoispuoli, nordseite’ (Karj.-Toiv. 200b). — Trj. ÜAmäUydA ’pohjanpuoli, pohjoissuunta’ (i. 111. 513b).—Irt. jitsui, jidem-sui ’éjszak ; nördliche seite, norden’ (Patk.), jidem sui, jim pêlkja, yßdintagem ’nach der nördlichen Gegend, nach der schönen Seite horchte ich hin’ (IOV. II, 24). Al: E. jit ’Norden’ (Ahlqv.) | Kond. üt, J. ül ’pohjoinen, norden. nord-’ (Paas.-Donn. Wb. 40) ; nidnä ütä, rnsnä üLndm ’mene pohjoiseen’ (uo.) , Irt. jit ’alanti rész, alvidék, éjszak ; das untere, norden’ (Patk.) | DN. iit, Kr, iit ’pohjoinen ; norden’ ; VK. ül, Yart. üa, Likr. nfr, Mj. üa, Ni. iit\ jit* (Karj.-Toiv. Wb. 200ab) ; Trj. nuaf %ÍAa mdn' ’tuuli meni pohjoiseen’ (no.). | Irt. jit-wùt ’Nordwind’ (Castr.) ; jit-vöt ’éjszaki szél, nordwind’ (Patk.) | Kond. üt-mb't ’pohjostuuli, Nordwind’, J. iip-wat id. (Paab.-Donn. Wb. 40) | DN. iit uot, Kr. iit uot, Kaz. jiA iiof ’pohjatuuli, nordwind’ (Karj.-Toiv. 2G4a). Irt. jit-pereg-sa ’éjszak felől, (nord-umgehend-seite) von der nördlichen seite (Gegensatz zu yctt-jan-ycd-sa)' (Patk.), jii-pereg-sa Jeus saiget ’obgleich sie es von der nördlichen Seite umgieng’ (IOY : II, 142). I Kond. üt-pdragsci ’vastapäivää, von der sonne weg’, vö. iitpdrdg wo't ’kylniä. pureva tuuli, kalter, scharfer wind’ (Paas.-Donn., Wb. 40) I J. üL-pddyi ’vastapäivää, von der sonne weg’ (uo.). Ez utóbbi kifejezések ’vastapäivää, von der Sonne weg’ jelentésükkel éppúgy, miut a fönti V. dípüV ’észak’ (tk. ’öreg, nagy ? fő irány’), arra mutatnak, hogy az a 1 ->• é s z a k jelentésváltozás itt teljes mértékben végbement, s a jit eredeti értelme (’al, alsó’, vö. Castrén: Irt. jit, Szurg. il ’das Untere’ ~ cser. yl - finn ala ~ Pa,as.-Donn. Wb. 40 ? vog. jal, jel ’das untere, der untere lauf eines flusses’) feledésbe merült. Ma már kizárólag a világtáj neveként használatos a szó( és a szótárak is csak ebben a jelentésben ismerik. Sőt a keleti nyelvjárásokban a fejlődés még egy fokkal tovább haladt az elvontság felé, amennyiben észak-»-(általában) irány jelentésváltozást állapíthatunk meg a J. pdttd-ÜL, Trj.yai'am ’fenék-irány’, V. old-üV ’öreg (nagy, V fő) irány’-féle kifejezésekben. Hogy e jelentésváltozás — legalábbis a Vachiban — teljes mértékű, azt bizonyítja egyrészt a jilydn lépt ’ilmansuuntien väli ; zwischenraum der himmelsrichtungen’ (Karj.-Toiv. Wb. 200b) (tk. ’két-iráuy-köz’) szerkeket, másrészt az, hogy a többi égtájat is oly összetételekkel fejezi ki e nyelvjárás, melyek utótagja -ül (1. alább Dél, Kelet és Nyugat a.). Nyilván ide való az osztjOb. Oi/Jd ’Norden’ és osztjSén. Gyhletoaih ’Norden, (Klapr. .194, 195), Klaproth megemlíti, hogy a szót
