Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

2. rész - Tanulmányok - Sz. Kispál Magdolna: Világtájak nevei az ugor nyelvekben 130

VILÁGTÁJAK NEVEI AZ UGOR NYELVEKBEN

133

Osztják.

1. Fenék-irány: J. pottd-iiL ’pohjoinen, norden’ (Paas.Donn. Wb. 180), melyben potto ’pohja, beden, grund’ (uo.) és ül ’pohjoinen, norden, nord-’ (i. m. 40) | Trj. p'dfoÜA ’pohjoinen, ciiBepm ; norden’ (Karj.-Toiv. 200b és 764a), hol p/otjs ’polija, gHo ; boden ; ende (eines weges, einer bucht, wo man nicht weiter kommt)’ (i. m. 763b), és iit stb. ’pohjoinen, norden’ (i. m. 200ab). A iit stb. azonban, úgy látszik, nem csak ’észak’, hanem általában ’irány’ jelentésű is, legalábbis a keleti nyelvjárásokban. L. alább az A1 cínrsz-ó alatt- — E kifejezés a finn pohja ’Boden, Grund, Unterlage, Hintergrund, Feld, Sohle’ - pohjoinen ’nördlich ; Norden’ jelentéstani megfelelőjének' látszik. E két szótári adaton kívül — melyek mindegyike a keleti nyelvjárásokból való — sehol másutt, nem került elém ilyen, vagy ehhez hasonló szerkezet. Mindjárt itt érdemes fölhívni a figyelmet arra, hogy a keleti nyelvjárások mennyi különleges fordulatot használnak világtáj-megjelöléseikben, de egyéb elvont dolgokra, vallási cselekvésekre vonatkozó kifejezéseikben is. Úgy hogy, bár népköltési anyag ezekből nem áll rendelkezésünkre, nyelvükben kétségtelenül ezek mutatkoznak legköltőibbeknek az osztják nyelvjárások közül.

2. Öreg (nagy, ?fő) irány: V. did ülj o'lIo ülj ’pohjoinen, eiiBept; „cmepxy“ (BkTeptb); norden; „von oben“ (wind)’Karj.Toiv. Wb. 42b, 200b), hol a’ffó, oL3, ol ’suuri, vanha (verrattaessa), vanhempi ; gross, alt (bei vergleichen), älter’ (i. m. 42b), és ül észak, ? irány’ 1. fönt és az Al címszó alatt.

3. Térszíni viszonyokon alapuló elnevezések,

a) Al-szél-táj: Irt, jit-vöt-pelek ’éjszaki széltáj ; nordseite, nördliche gegenden, norden’ (Patk.) ; jit-vót pélkeja êttîdet ’schaute auf die nördliche Seite, gegen Norden’ (IOV. II, 2).

Al-szél (az előbbiből tapadással vagy jelentéssiklással) : Irt. jit-wöt ’Norden’ (Castr.) ; jit-vöt ’éjszak, éjszaki szél ; nord, nordwind’ (Patk.), jit-vöt idat kereclet ’sie drehte sich gen Norden’ (IOV. II, 206).

Al-táj: E. jit-pelek ’Norden’ (Ahlqv.) | Kond. iit-pëdok, J. üL-pcillok ’pohjospuoli, Nordseite’ (Paab.-Donn. Wb. 40) | Irt. jit-pèlek ’éjszak, (Nord-Gegend-Seite) die nördliche Gegend, der Norden’ (Patk.)—Kr. iit pelok ’pohjan puoli; nördliche seite’ (Karj.-Toiv. 696b) I Trj. üacc “uciAt'o p'älok ’ckBepnau cTopoHa nördliche seite” (tk. ’alfélé levő táj’) (uo.). — DN. iit iorS% cimepHaa CTopoHa, nord-