Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)
2. rész - Tanulmányok - Beke Ödön: Szómagyarázatok 119
128 BEKE ÖDÖN C. tide' §mn§m nala's Hoke's tole's, sery(e) ö'y§l ’ez a ló nekem megfelel megvenni, nem drága’ ; CÜ. CK. C. isok ten ncilccm ’csakúgy találomra, szem mérték szerint veszek (valamiből)’. Cseremisz tsozya'. Wichmann a cseremisz névszóképzésről írt cikkében (JSFOu. 30: 6 : 10,25) a -ya és -ta képző tárgyalásánál idézi a JU. tsozya ’grobkörnig, nicht fein (Mehl, Sand)’, U. Hazy a ’heiser’, B. U. Hazyata' ’grobkörnig (Mehl)’ (B.), ’etwas heiser’ (B. U.), K. Hazya'ta ’bitter, beissend, scharf (z. B. der Rettich)’ szókat, s ezek alapszavául a K. tsaz ’bitter, scharf (vom Geschmack)’ szót idézi. Véleményem szerint itt két külön szóval van dolgunk. Nem tudom u. i. elképzelni, hogy tartozhatik össze a ’grobkörnig’ és a ’bitter, beissend, scharf’ jelentés. Az én adataim a következők: B. BJp MM. MK. UP. UJ. CÜ. isozya', JT. tso'zya, JO. tsa'zya ’durva, vastag, kemény (haj, szőr, gyapjú, szösz, fonal, posztó)’; MM.: goromba, nagyszemű (homok, liszt) ; UP. : száraz (fű v. széna) ; B. : rekedt (hang)’ ; B. UP. UJ. isozyatw, JT. tsozya'ta ’durva, vastag, kemény (haj, stb)’. Más szó: UP. CK. isozya■ ’erős; scharf (pl. bors, retek, sör) ; savanyú (pl. aludttej)’ ; UP. CK. Hozyata', K. tsazya'ta ’kissé erős (bors, retek, sör) ; kissé savanyú (aludttej) ; fanyar alma, ribiszke)’. Tehát csak ennek alapszava a K. tsaz ’bitter, scharf’, mely az én gyűjtésemben hiányzik, de Ramstedt is följegyezte a tsazßdts ’der wilde Rettig’ (150), ’die Brassika’ (110) összetételben (2Jots ’Stengel, Rohr’). A K. tsazyat’a első szótagbeli o-jának tehát a keleti nyelvjárásokban o felel meg, s már ezért sem lehet azonos az U. Hazya\ B. U. isazyata' szókkal. Az én feljegyzésem szerint B. Hazya' (jükcin), M. isazya' (d'iiká'n), UJ. Hazy a' (d'üka'n) ’rekedt (hangú)’; B. UJ. Hazyata' ’kissé rekedt; etwas heiser’. A szó előfordul az MK. nyelvjárásban is, de itteni jelentését nem tudtam pontosan megállapítani: tsazya' miiandd ’homokos föld’; H. üpamn ’durva (?) hajú’; ts. diiika n ’rekedt (?) hangú’; is. sind'za'n ’kancsal (?) szemű’ ; 65 mera"o ’csenevész nyúl’. Véleményem szerint a ’durva, vastag; goromba, nagyszemű’ jelentésű Uozya- a P. B. M. MK. UJ. CÜ. CK. CN. iJostra', JT. tsö'sira, K. tsa'stra ’durva, vastag, goromba (haj, szőr, gyapjú, szösz, szalmaszál, posztó) ; durván őrölt (liszt), szemcsés (homok)’ szóval függ össze. Ennek képzője az a ritka -ra elem, melyet Wichmann idézett munkájában tárgyalt először (21). A képző előtt
