Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)
2. rész - Tanulmányok - Beke Ödön: Szómagyarázatok 119
122 BEKE ÖDÖN zetében megvan a dumsane Ty-iaTb (spazieren gehen)’ ige is. A kazáni nyelvjárásból közölt szövegben a főnév is dumsan, tehát ^’-ből fejlődött szókezdő íf-vel, mint a cseremiszben. Valószínűnek tartom, hogy a szó egyik nyelvben sem eredeti, hanem tatár vagy csuvas átvétel. Cseremisz kürtnö-nö'lds. Vasiljev cseremisz szótárában (Marii Muter) kürtnö-nölőos, kürtnölds (-= *kürtnó-nöhs) ’nanopoTHHK (Farnkraut, páfrány)’1). Az én följegyzéseim szerint CK. kürtnö-nö'lés, C. knrtnö-nö'lSs, CN. knrtnönö'lSkxs. Nyelvmestereim nem tudták a növény orosz nevét. Az egyik szerint mocsárparton nő (CK. kúp tűr ßokte'n sotse's), a másik szerint bokrokban áll, gyökere görbe végű, virága éjjel nyílik, senki sem látja (C. tnska'n-tnskan solylv, ßozdzo' kà’ySr nercen, peleöéséze liie's, ni-k-at ok uz). Nyilván ezek változata a K. kd'rtni-lüÓQs, -st/'őd, virága nincs, csak egyszer egy évben van éjjel, ember nem láthatja, barom nem eszi, gyökere kanálalakú, levele van, levele ujjas, bokrokban állnak'(pelè'ôds u'ke, pelè'Sds jê'ôêm ße'le kb'ôêstd i-känäk, e'öem iczSn a kert, ßoüdk à kats, ßa'ssS saßa'la ya/iid, pdd’sän ß(i'el<), Idstcl'sdzo pa’rnan-baynan, to'skän-cld’skän sa'lyat). A szóvégi -s, -kxs nyilván kicsinyítő képző, mert képződén változata is win: JT. kn rtnö-lü'lö-sü'öo : az erdőben nő, víz mellett, levele ujjas, sűrű. egyforma hosszúak (tsoóra'st[e\ ßnt ßo'kten so\tses, Id'stas pa'rnan-pa rnan, sé're, i'ktdske i[k]-ka'ne tör). Ezekben a sàôo, sii'öd ’tű, növény’, a Iciirtnö, knrinö, kd'rtni ’vas’, s más nyelvjárásokban csak ’vasfű’ a neve: BJp. kürtnö'-siido', UP. kü'7'tné-sieâé, JO. knrtnn-sh'ôd, V. kHrtnn-su'clo : UP. kozla's soßse's, kù'rSksarjgà’lSkôstd ’erdőben terem, fönn a hegy lejtőin’ ; V. eper ßo'kten sa’ptses ’patak mellett nő’. Ugyanez a növény a BJ. kürtnö-puts, ahol puts ’cső ; Bohr’. Mindebből látható, hogy a növény az edényes virágtalanok közé tartozik, tehát valóban lehet páfrány, de lehet zsurló is, mert Vasiljev szerint a kürtnö-sudo jézSpan, ßüööstö so(tsds, lést as térne, kozéra, küßar muskas pes soi ’a vasfű ízelt, vízben nő, levéltelen, érdes, nagyon jó padlót mosni, súrolni'. Nyelvmestereim szerint a JT. lülö, K. likóos, CK. C. rió'lés, CN. nölékxs szót magában nem használják, s jelentését nem tudták így megadni. Véleményem szerint a szó nem más, mint a magyar Ó Van kürtíiö-löldds változata is a kiírtúd-jol-suöo és a supka-möo címszó alatt ua. jelentéssel (supka ’iszap’).
