Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)
1. rész - Tanulmányok - N. Sebestyén Irén: Fák és fás helyek régi nevei az uráli nyelvekben 3
FÁK ÉS FÁS HELYEK RÉGI NEVEI AZ UBÁLI NYELVEKBEN 11 A zürj.-votj. -í- egyenes folytatója a fgr. szóközépi *-X- hangnak. Az osztj. -{- ebben az esetben a fgr. *-í- gyenge fokára vezethető vissza (vö. PAABONBN, Beitr. 44—47, TOIVONEN : FUF. XX, 78—80, 82). Eltekintve azoktól a jelentésmegfelelésektől, amelyekre számos példát idéztem magából a magyar nyelvből, valamint az uráli nyelvekből (1. fennebb 29. 1.), az ó- és középmagyar tül, töl jelentós szempontjából úgy viszonylik permi és osztják megfelelőihez, mint a magyar egér, éger 'Alnus' fanóv a zürj. WIED. jegyr 'Sumpf, Sumpfwald' szóhoz (vö. Melich-emlékkönyv 351—352 és itt 72. sz.). Valószínű, hogy a *t8tű szó csak a finnugor nyelvterület északkeleti és keleti vidékein élt, a későbbi őspermi és ősugor nyelvterületen. A permi nyelvekben a Quercus uráli neve is megmaradt, a f. tamminak megfelelő ti-p, ti-pi,. te-pe. A Hülü szó a permi nyelvterületen, illetőleg annak egy részén valószínűleg igen korán a sarjtölgyek és a fiatal, sűrű sarjtölgyesek, valamint az elsatnyult, eltörpült, elcserjésedett tölgyek és tölgyesek jelölésére foglalódott le. Ezen az alapon könnyen megérthetjük a permi tel szónak votják 'Gebüsch' (WIED.) jelentését a 'Wald, Laubwald' (WIED.) és 'waldchen, wald' (WICHM.) jelentések mellett,1 ) úgyszintén a zürj. 'dichtes, junges Gehölz' (WIED.) és a keleti-permi 'lichtes junges Gehölz von Nadelbaumen' (GEN.) jelentést. A votják 'Gebüsch' jelentésnél figyelembe kell vennünk, hogy hasonló 'Quercus' =- 'virgultum' jelentésfejlődés történt a magyarban is: OklSz. 1339: Iuxta virgultum tuul. A permi nyelvekben végbement jelentésváltozások megértéséhez tudnunk kell, hogy a, tölgyfajoknak, különösen éppen a legfontosabb tölgyfajnak, a tölgyvonal alkotta határon belül Európa legészakibb és legkeletibb vidékeire kiterjedő kocsányos vagy mocsár-tölgynek (Quercus pedunculata Ehrh., Quercus robur pL.) sarjadzási képessége rendkívül nagy, „a levágott iák tőről még 100, sőt 200 éves korukban is kisarjadzhatnak, ámbár csak fiatal tuskók sarjai növekednek szép, erős törzsekké. A tuskó kiásása vagy jelentékeny megrongálása után a gyökerek is sarjadzanak" (FEKETE— MÁGÓCSY-DIETZ 467). Tudnunk kell továbbá azt is, hogy ott, ahol nincsenek meg a kedvező talaj- és - klimatikus viszonyok, a tölgy is úgy viselkedik, mint más fanemek, vagyis nem nő hatalmas szálfává, hanem elsatnyul, eltörpül, elcserjósedik (vö. FEKETE—BLATTNY * l) A 'Wald, Laubwald' jelentés egyenesen a 'tölgyes, tölgyerdő' jelentésből fejlődhetett.
