Nyelvtudományi Közlemények 52. kötet (1944-1950)

1. rész - Tanulmányok - N. Sebestyén Irén: Fák és fás helyek régi nevei az uráli nyelvekben 3

10 N. SEBESTYÉN IKÉN Térjünk vissza most már a magyar tölgy szóra. Ami a réginyelvi tul- és tulg-ié\e alakváltozatok vokalizmusát illeti, kétségtelen, hogy az Árpád-kori adatok u, v}

w,

ww-jegyű magánhangzója legalább is részben ü-nek olvasandó. Az ü és az ü hang — mint tudjuk — nem ugor örökség nyelvünkben, hanem az ősmagyar korban fejlődött ki az i, illetőleg az i labialisatiója következtében: iz~ü, (**•'& (GOMBOCZ, MTNyt. 72). Az i-ből keletkezett ómagyar rövid ü aztán az Árpád-kor vége felé egy fokkal nyíltabbá vált: ü s- ö. Ez a nangfejlődés már a XII. és XIII. sz. határán megindult, a XIII. és XIV. sz. folyamán egyre jobban terjedt, de azért „azw jel, mint hagyományos írás-sajátság még soká megmarad, noha hangértéke inár legtöbbnyire ö" (GOMBOCZ, i. m. 72—73). „Az ü s- ö értékű u jegy a XV. sz. elején kezd eltűnni", állapítja meg GOMBOCZ (i. m. 73) és ezt a megállapítást igazolják a tölgy szó réginyelvi alakváltozatai is. Sőt egyes alakváltozatokban már a XIV. sz. folyamán feltűnik az ö hangértékű eu, ew írásjegy. A Besztercei Szójegyzék telg és az OklSz. Télgyes (1373) adatában figyelmet érdemel — kétségkívül nyelvjárási sajátságként — az e hang (vö. GOMBOCZ, i. m. 76). A konsonantizmussal kapcsolatban magyarázatot kíván a XVI. és XVII. sz.-ból feljegyzett toly, tolly alakváltozatok szóvégi -ly, -Ily hangja. Ezekben az alakokban palatalisatió következtében ugyanolyan l =- ly hangváltozás történt, mint Káról =~ Károly (vö. ném. Kari), bolg.-tör. *bügal =- bögöly stb. szavakban (vö. GOMBOCZ, i. m. 96). Az elmondottak alapján bátran feltételezhetjük, hogy az ősmagyarban egymás mellett élt egy *til és egy *tilgy alak, amelyekben az l nemcsak fgr. *-?-, hanem fgr. *-?- szabályos folytatója is lehetett (vö. TOIVONEN: FUF. XX, 82). Hogy az ősmagyar *til és *tilgy szóközépi -l- hangja fgr. szóközépi *-?- hangra megy vissza, világosan bizonyítják azok a permi nyelvekből való és kondai-osztják adatok, amelyekben az ősmagyar *til =>- ó- és középmagy. tül =tol pontos hangtani megfelelőit kell látnunk: votj. WIED. tel 'Wald, Laubwald, Gebüsch', MŰNK. tat 'erdő ; wald', kézo tal 'fenyves' (kho 'fenyő'), bad-jpu-tat 'füzes, fűzerdő' (bad-pu 'fűzfa'), WICHM. (FUF. XV, 5) G„ U., X, M. tel 'waldcheu' (ü., G., J.), 'wald' (M.) | zürj. "WIED. P. tel 'dichtes, junges Gehölz', téta-in (teUa-in) 'mit dichtem, jungem Gehölz bestandener Platz', GENETZ KeletiP. tel 'lichtes, junges Gehölz von Nadelbáumen' j osztj. PATKANOV K. (poet.) tai, taje 'erdő, őserdő; wald, urwald', tai-unt, tajet-untid. (unt 'erdő; hegy, domb').