Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Lakó György: Finnugor végmagánhangzó-kérdések 26

FINNUGOR VÉGMAGÁNHANGZÖ-KÉBDÉSEK 49 1. (LÖNNE.) lámsa, gen. lámsan 'rimsa, flik, klóckstráng; dragsnöre, draglina,; kastsnara, slangsnara, lasso; ögla i snaran' ~ lámsi, gen. lamsen 'kastsnara, slangsnara'. A két, külön ragozási osztályba tartozó szót etimológiailag azonos szókként tárgyalja pl. TOIVONEN: FUF. XIX, 188. 1.; 2. (LÖNNE.) sieni, gen. sienen ~ (diai.) siena, gen. sienan 'svamp, skifling'; 3. (LÖNNE.) syylü, gen. syylán ~ syyli, gen. syylen Várta, svulst' stb.; 4. (LÖNNE.) sarmü, gen. sármán 'kant; spjele, flisa, skárfva, spillra', [sármi, gen. sármin (RENV.) — sürmá] ~ sárvi, gen. sárven 'kant, ram; spjelka' (1. OJANSÜU: Vir. 1909, 26—7; SETALA : FUF; XII, Anz. 4). Itt említem meg a következő két szót is: 5. (LÖNNE.) varsi (tő : varte-) 'skaft, stjelk, stángel' stb. ~ vartalo (= varta-lo) 'bál af kroppen, váxt' stb.; 6. (LÖNNE.) pursi {tő',: purte-), 'fartyg, farkost' stb., purtilo 'ho, trág, ekstock af ett trád, farkost, slup' ~ karj. (GEN.) purdalo (=purda-lo) [~purdilo] 'puutaltrikki' (vö. OJANSÜU: Vir. 1898,62—3; TOIVONEN: Vir. 1924, 20—2 és 1927, 51). Ily finn szavakkal, melyekben a fentiekhez hasonlóan a, a és í váltakoznak, nálunk BEKÉ ÖDÖN foglalkozott . (1. Nyr. LXII, 116—117). BEKÉ nem fogadja el azt a nézetet, hogy a fi. lehmikarja 'tehéncsorda', metsi-kana 'gatyásfajd, szürke fogoly', huhti-. kuu 'április', silmi-vesi 'szem- v. arcmosóvíz' jelzős összetételekben az előtag -i végződése képző lenne (1. SZINNYEI, NyH.7

100), s az a véleménye, hogy a kérdéses -i szóvégi -a, -á hangból tisztán hangtani úton fejlődött. Felfogása indokolására BEKÉ egyebek közt oly szópárokra hivatkozik, mint emá ~ emi 'anya', kerá 'gombolyag, káposztafej' ~ kéri 'kör, kerület, karima', karkka és kárkki, kaikká és kalkki 'fenyőfahajtás', ryömá 'talp (állati Iáb)'~ ryömi 'négykézláb állás', sepá és sepi 'szán előrésze', tölkká és tölkki 'turha', tönkká és tönkki 'idomtalan nagy darab', hupa 'mulandó, mulatságos' ~ hupi 'mulatság', kontta és kontti 'láb, lábszár (csont)', kukká 'virág' ~ kukki 'hízelgő megszólítása a farkasnak', kulppa és kulppi 'csésze, merőedény v. kanál', nippa és nippi 'ujjhegy', riippa és riippi 'súly, nehezék, teher'. Mindezekben — úgy értelmezem —• -a, -á =- -i fejlődés útján magyarázza BEKÉ a szóvégi -i hangot. Nyelvtudományi Közlemények. Ll. • *