Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Lakó György: Finnugor végmagánhangzó-kérdések 26

50 LAKÓ GYÖRGY Ügy hiszem, e véleménynyilvánításkor BEKÉ nem vette kellő figyelembe azt, hogy a felsorolt szavak kivétel nélkül nemcsak / végűek, hanem i tövűek is. A finn /-tövek keletkezését azonban nem intézhetjük el ily egyszerűen! A finn /-tövek vagy új jövevényszók, amelyekben az -/ járulékhang (pl. költti, runti, ruuvi, tonki, uuni), vagy pedig oly régi tövek, amelyek -/-je az eddigi felfogás szerint kettőshangzóra megy vissza (pl. peni [1. 42.1.], panki, áiti stb.; vö. pl. POSTI: Vir. 1934, 145; COLLINDEK, Die urgermanischen Lehnwörter im Finnischen, 134). Az utóbbiak eredeti kettőshangzójának utótagja legtöbbször valaminő % képzőt képvisel, ezért az ily /-tövek fejlődése aligha állítható párhuzamba a finn középfokok kialakulásával — úgy, ahogy ezt BEKÉ gondolja. Továbbmenve BEKÉ véleményét oly szavakra való utalással kívánja valószínűbbé tenni, amelyeknek szerinte nemcsak a-, á-és / végű, hanem e végű változataik is vannak, s ily példákat említ, mint ala, ale, ali 'al', ylá, yle, yli 'fölső', Urna 'levegő' stb. ~ ilme, -mi 'nyilvánvaló v. világos dolog', kaiha 'félhomályos' stb. ~ kaihe, -hi és kaihi 'hályog', sapsa és sapse, -si 'test véknya stb.', syyla, syyle, -i 'szemölcs stb.', tynka és tynke, -/ 'csonka vég'. Ügy veszem észre, BEKÉ e példáit SZINNYEI finn-magyar szótárából idézi. Itt azonban az e-végű alakok a fenti szavakban nem élő alakváltozatok, hanem csupán a kérdéses szavak elvont nyelvtani tövét jelentik! Igaz, LőNNROTnál találunk ale alakot, ez azonban az allé névutó változata, s nem állítható egymás mellé az ala és ali alakokkal. Van ugyan ütne (gen. ilmeenl) szó, ebben azonban az -e kétségtelenül képző! Van kaihe (gen. kaiheen !) szó is, ez azonban 'hályog' (=Augenfell; dünnes Háutchen) jelentésben — mint TOIVONEN a FUF. XIX, 99. lapján valószínűvé tette — a zürj. kis 'Schale, Hülse, Rinde etc' és a votják kic, kis stb. 'dünne Haut, Schale' szavakkal tartozik össze, s különválasztandó a kaiha 'félhomályos' stb. szótól, amely viszont germán jövevényszó gyanújában áll (vö. COLLINDER, Die Urgermanischen Lehnwörter im Finnischen, 202). Képző rejlik a syyle (gen. syyleen !) szóban is, amelyet 'szemölcs stb.' jelentésben LÖNNROT szótárából ismerek. Visszatérve saját példáimhoz, a bennük található másodikszótagbeli a ~ i, a ~ i váltakozásnak tudtommal máshol sincs megfelelő magyarázata. Ügy látom, ezt a jelenséget is kapcsolatba hozhatjuk az említett szóvégi -a =*- -i, -a *- -i változással. Ez