Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Lakó György: Finnugor végmagánhangzó-kérdések 26

FJNSUGOR VÉGMAGÁNHANGZÓ-KÉRDÉSEK 45 hangzót fejlesztett közfi. alak átvétele. A finnben utólag mind a három esetben kiegyenlítődés történt a tőbeli -a-, ill. -á- javára, tehát pl. a *kylmi: kylmán szó újra kylmá : kylmán alakban élt tovább. De tegyük az idetartozó szavakat részletesebb vizsgálat tárgyává. 1. A fi. kylmá mordvin megfelelője, E. kl

elme,

M. ttelrríe, ősfinnvolgai a végmagánhangzóra enged következtetni, s így eddigi feltevéseinkkel összhangban áll. 2. A 'négy' jelentésű szó lapp alakváltozatai a végmagánhangzó szempontjából szokatlan tarkaságot tüntetnek fel. A délilapp alakokat [(HAL.) náljie, nialje U-, nialjie St., rielje, nielje J. St., rieleje St., nietfe H., nilje, nie

lje, njilje

U., (WIKL.) Hárjedalen néljes, Vilhelmina nélB

je,

Frostviken nélje, Undersáker néle

je, nélje,

(LAGERCR.) nypSje, nieVje, nie'le

jie, nie'Vjis]

egy eredetileg e végű ősi déli-lapp alakra tudjuk visszavezetni. Ennek csak a frostvikeni (HAL.) nx

elja

mond látszólag ellent, mint azonban fentebb rámutattam (1. 43. 1.), a szóvégi a itt bizonyára valamely tökéletlenül képzett hang helyett áll, amely szintén e-re mehet vissza. Ugyanilyen eredetű a lulei (HAL.) nélje (néljé), a Folden-fjordi niléje, (WIKL.) nielje, a pitéi (HAL.) naHeje, az arjepluogi (LAGERCR.) nele

jj£,

a norvég-lapp (FRIIS) njcellje, (NIELS.) njcelHje változatok véghangzója is.1

) Mindezek egy közfi. *nelja átvételéből magyarázhatók. Közfi. *nelji-re utal azonban a polmaki (NIELS.) neeVjá, a porsangeri nal'l'a, úgyhogy felmerül a kérdés, vájjon az őslapp -e-re visszavezethető alakok az utóbbiaknál régibbek vagy újabbak-e. Tekintettel az előbbiek nagy elterjedtségére, ezeket kell régibbeknek tartanunk, s így arra az eredményre jutunk, hogy a 'négy' szó a lappba már a szóvégi -a (a) =- -i változás előtt átkerült ugyan, egyes nyelvjárásokban azonban csak e változás utáni, újabb alakjában honosodott meg. A rövidült véghangzójú norvég lp. njceVlje és njmVljá változatokkal legutóbb KAVILA foglalkozott (Quantitátssystem des seelappischen Dialektes von Maattivuono, 101), s bennük a véghangzó *) A HALÁSZ feljegyezte pitéi náHeja, nelja változat véghangzója talán a vihta 'öt' és kuhta 'hat' számnevek hatására keletkezett, korábbi e helyén. Az eredeti :e-tövűség ma már csak a néljé genitívuson és a néljin comitatívuson látszik, mert a 'négy' számnév többi esete e nyelvjárásban az a-tövek mintájára alakul. Az a-tövü számnevek hasonló hatását látjuk itt a 'kettő' számnév ragozásában is (1. HALÁSZ, Svéd-lapp nyelv VI, XXX. 1.).