Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Lakó György: Finnugor végmagánhangzó-kérdések 26

46 LAKÓ GYÖRGY megrövidülését ritmikus tényezőknek, a gyors beszédtempónak tulajdonítja. Ugyanez lehet az oka az egyéb nyelvjárásokban bekövetkezett szóvégi rövidülésnek is. Az eredeti hosszú magánhangzó emlékét a ragelőtti helyzetben megmaradt hosszú magánhangzó őrzi, pl. lulei-lp. (WIKL.) nielje, de gen. nielje. A végmagánhangzó hasonló megrövidülésére már WIKLUND is rámutatott, egyebek között a 'kettő' jelentésű számnévben: norvéglp. guokHe, lulei-lp. kuökte, de gen. kuöuote stb., ahol a nominatívus véghangzója *é-ből rövidült. WIKLUND e jelenséget az efféle szavaknak hangsúlytalan helyzetben való gyakori előfordulásával magyarázza (1. FUF. II, 54). Meg kell még jegyeznem, hogy a közfi. *nelja ^ *nelji =~ nelja fejlődés feltételezése mellett tisztázatlan marad a lív néla (és az észt neli, gen. nelja) -a-jának a közfinn alakhoz való viszonya, ez azonban olyan kérdés, amely a lív magánhangzórendszer és a közfinn magánhangzóharmónia nagy problémáival függ össze, s így megoldása nem tartozhatik e kis dolgozat keretei közé. A mai mordvin alakok, E. nile, M. nite, mindenesetre ősfinnvolgai *nelja felvétele mellett szólnak. 3. A lpN. duoVva ~ fi. talma szavaknak más rokonnyelvekből tudtommal nincsenek kimutatva megfelelői. 4. Nagyobb nehézségekkel jár a lpN. jiegyá ~ fi. jcia szómegfelelés magyarázata. A lapp szó ui. *jarie átadó nyelvi alakra utal, a fi. jaá viszont' legkönnyebben egy *jaya alakból volna megfejthető (vö. SETALA : Über einen gutturalen Nasal im Urfinnischen, Festskrift til prof. Vilhelm Thomsen. 1894; LAKÓ: MNy. XXIX, 174; RAVILA: FUF. XXIII, 35—6). Hogy a korai közfinnben mégis *0ve alakból induljunk ki, arra a legújabb őslapp magánhangzó-kutatások késztetnek bennünket. ITKONBN ERKKI „Derostlappische Vokalismus vom qualitativen Standpunkt aus" c. alapvető tanulmányában (= SUS.Toim. LXXIX) arra az eredményre jut, hogy elsőszótagbeli fi. a ~ lp. ie hangviszonyt kétségtelenül őslapp szavak esetében csak eredeti e-tövekben állapíthatunk meg, ellenben a- és o-tövekben fi. a ~ lp. os megfelelést találunk (vö. id. m. 58—68. 1.). Ha azonban ez így van, hogyan fejlődött egy korai közli. *jaye alakból a mai jaa? Azt hiszem, e fejlődés magyarázatára bizonyos analógiás alakulás lehetőségét kell tekintetbe vennünk. Amikor a szóvégi -a ~ -í változás útján kialakult a hosszú elsőszótagú szavaknak egy olyan osztálya, amelyet pl.