Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Mészöly Gedeon: Az ikes ragozás -ik ragjának eredete 1

AZ IRES RAGOZÁS -IK RAGJÁNAK EREDETE 3 következtetjük, hogy a szenvedő alaknak -/?-je nem más, mint a -7- praesensképzőnek hangváltozata, mely jelentésmegoszlással lett a -T- képzős activ alakok mellett reflexiv és passiv (sokszor nem is passiv, nem is reflexiv, csupán intransitiv és általános alanyos) értelmű, és mint ilyen hatott be a -(i- a praesensből a praeteritumba is. A magyar -ódik, -ődik képzős nyelvjárási passivum is eredetileg activum. Intransitiv: 'rágódik a húson'; reflexiv: 'emésztődik a gyertya'; passiv: 'nehezen rágódik a kemény hús'. Következő fejtegetéseink alapja a magyar mondattörténetnek két ténye: egyik, hogy az általános alanyú mondat állítmánya mind régi, mind mai nyelvünkben többes harmadik személyben van; másik, hogy a tárgy eredetileg ragtalan volt. (A finnugor nyelvek úgynevezett accusativusi -m ragja nem más, mint determinativ értékű egyes első személyrag.) 'Panem frangere' régen nemcsak 'kenyeret törni' volt, hanem 'kenyér törni' is; 'panem frangens' nemcsak 'kenyeret törve v. kenyeret törő', hanem 'kenyér-törve v, kenyér-l'öv& is. Volt tehát nyelvemlékeink előtt olyan korszaka is nyelvünknek, melyben nem azt mondták, hogy: 'a kenyeret törik', mivel az eredetileg locativusi -t ragnak akkor még nem fejlődött ki accusativusi értéke (1. MÉBZÖ^Y: A HB. tárgyas elbeszélő múlt alakjai 140—141), hanem az 'a kenyeret törik' helyett ragtalan tárggyal még ezt mondták: 'a kenyér (acc!) törik (plur. 3. pers!)'. Mikor azonban megjelent nyelvünkben a -t ragos teljes tárgy, akkor a régibb 'a kenyér törik' mondatban az újabb 'a kenyeret törik' mondat mellett a ragtalan kenyér már nem accusativusnak tetszett, nem a törik tárgyának, hanem nominativusnak, a törik alanyának, és így a törik is nem általános alanyra mutató többes számú harmadik személynek érződött, hanem az 'a kenyér' alanyhoz tartozó egyes számú harmadik személyű állítmánynak. Az 'a kenyér törik', mely eredetileg szó szerint azt jelentette, hogy 'panem frangunt', immár olyan mondatszerkezetté vált, mint a 'panis frangitur'. Ennyivel meg van magyarázva az -ik-es igék -ik ragjának eredete, hangalakja, reflexiv értéke. De lehetséges-e, hogy a -í tárgyrag keletkezésével kapcsolatban mondatrészek minősége változott volna meg? Lehetséges, mert más esetben is megfigyelhetjük, hogy a -t 1*