Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Lakó György: Finnugor végmagánhangzó-kérdések 26

FJNNUGOR VtfGMAGÁNHANGZÓ-KÉKDÉSEK 37 SETALA álláspontját látszik elfogadni, mert á fi. ő — lp. a megfelelés esetén — szerinte is egy oly *á-re megy vissza, amely nyiltabb volt, mint a fi. á ~ lp. ea, ie megfelelés előzménye (vö. SUS.Aik. XXXV3

, 87). Mindkét állásfoglalásról az a meggyőződésem, hogy —• legalábbis a járvi szó esetében — a vót, a lív és a vepsze megfelelők kellő figyelembevétele nélkül jöttek létre. A legvalószínűbb ITKONEN ERKKI álláspontja, aki a fi. a lapp megfeleléseinek •töhbfelesége mellett sem látszik hinni abban, hogy az őslappban két különféle minőségű a lett volna. A nélkül, hogy a kérdéses jelenség végleges magyarázatát kívánná adná, rámutat ITKONEN arra a lehetőségre, hogy a fi. a ~ lp. uo (-s *o) hangviszony csak e-tövekben, a fi. a ~ lp. a megfelelés pedig csak a-tövekben lenne hang törvényszerű (vö. SUS.Toim. LXXIX, 66—8). Ha elfogadjuk, hogy a fi. járvi közfinn alakja *járva volt, akkor szavunk első szótagában közfi. *a ~ lp. a viszonyról van szó, s ez a megfelelés a feltett másodikszótagbeli eredeti a előtt megfelel ITKONEN elgondolásának. 2. A fi. kaksi [~ lp. guok]

te]

eredeti a-tövűségére vonatkozó feltevést a md. E. kavto, kafta, M. kafta id. is támogatni látszik, mert a md. M. -á, E. -o általában finn-volgai szóvégi a folytatójaként jelenik meg (vö. RAVILA : FUF. XX, 85, 115). Mivel azonban mássalhangzócsoport után ugyanez a szóvég analógia útján eredeti *e-vel szemben is előfordul, feltevésünk alátámasztására szavunk mordvin alakja egyedül nem volna elegendő {vÖ. RAVILA: FUF. XX, 92—3 és Vir. 1939, 108—9). 3. A fi. karisi {gen.kannen) lapp megfelelőjét képzőtlen tőszó alakjában csak a kólai-lappból ismerem (az egyeztetést és irodalmát 1. ITKONEN T.I.: SUS.Toim. LVIII, 28—9). A kólái-lapp túrjai nyelvjárásából feljegyzett kiemte 'aussere Fláche' a maga e-jével éppúgy eredetileg cr-végű finn szóra utal, mint az e-végű norvéglapp szavak. Bizonysága ennek az, hogy a túrjai nyelvjárás e-végű szavainak a finnben általában a-végűek felelnek meg, pl. naippe ~ fi. napa, sáinne ~ fi. sana, vlekse ~ fi. oksa, sldimpe ~ fi. sompa stb. (a kólal-lapp szavakat GENETZ, „Wörterbuch der Kola-lappischen Dialekte" c. művéből idézem). Ha a fi. kansi eredetileg is e-tövű szó lett volna, kólai-lapp megfelelője ma éppúgy hanghiányt mutatna a szóvégen, mint a többi eredetileg e-tövű finn szóé, pl. kUk ~ fi. koski, slrm ~ fi. sormi, vink ~ fi. önki, jink ~ fi. henki, kitt ~ fi. kasi, vikk ~ fi. váki stb. ITKONEN