Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)
Tanulmányok - Lakó György: Finnugor végmagánhangzó-kérdések 26
FINNUGOR VÉGMAGÁNHANGZÓ-KÉRDÉSEK 38 elfogadnunk), a lív szavakat azonban itt úgy kell magyaráznunk, hogy ezek köznnn előzményeiben az -a =- -i változás útján keletkezett szóvégi i-t nem szorította ki a tőben szereplő -a, s így e szavak i-végű naminatívusuk közvetítésével idővel valamennyi közfinn nyelvjárásban átkerültek az e (*§)-iövek osztályába s ily alakban öröklődtek az önálló lív nyelvbe. Szóvégi -i-jük a lívben egyideig megvolt, majd más szavak -i-jével együtt hangtörvényszerűen lekopott (1. 26.'1.). Egyébként az általam megkísérelt magyarázattal nemcsak az eddig említett lív szavak fejlődését tudjuk tisztázni, hanem a sürna szóét és a UTÍD ~ linda alakpárét is. Szerintem a stirna, többessz. sUrnaü a következő fejlődési sor végeredménye: közfi. *sarna: *sarnat >* *$drni: *sdrnat =- (a másodikszótagbeli i hatására történt elsőszótagbeli S, ?- ü változással) lív *sürni: *sarnat *- (a tővégi a általánosulásával) *sUrna: *sárnat t>+ (a nominatívus első szótagában levő ü általánosulásával) sürna: sUrnaD. Nem lehetetlen, hogy a salisi sarn a *sarni [:*sárnat] fejlődési fokozat hangtörvényszerű folytatója, melynek nominatívusi -i-je e nyelvjárásban más szavak -i-jével együtt még azelőtt lekopott, mielőtt helyét az analógiás -a elfoglalta volna. A linD ~ linda alakpár őséül közfi. Hinta alakot teszek föl, mellyel teljes összhangban áll a IpN. lodl de. A fi. lintu alakot u képzővel alakult deminutívumnak tartom, aminő pl. a fi. lastu (vö. lasta), paitu (vö. paita), tilkku (vö. tilkka), salkku (vö. zürj.L. salka -= fi. *salkka). Ily w-végű kicsinyítő alak megléte már a közfinn korban is minden nehézség nélkül feltehető. A végmagánhangzónélküli lív UIID (salisi linn) alakot a *lintu közfi. deminutívum folytatójának tekinthetjük, melynek -u-ja szabályosan lekopott (vö. 27. 1.), a Unda alak viszont a *linta képzőtlen alapszóra megy vissza. A Unda származását a közfi. *linta alakból úgy képzelem el, ahogyan a jóra, sora stb. szavakét magyaráztam a *jarva, *sarva stb. a-végű alakokból. Nyelvtudományi Közlemények. Ll. 3
