Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Lakó György: Finnugor végmagánhangzó-kérdések 26

34 LAKÓ GYÖRGY IV. Miután a szóvégi -a^-i és -a =^-í változás feltevése — mint láttuk — eredménnyel alkalmazható a tárgyalt lívnyelvi jelenségek megvilágítására, tekintsünk most vissza a II. részben felsorolt lapp szavakra. Az alábbiakban azt fogom megkísérelni, hogy eddigi megállapításainkat összhangba hozzam azokkal az eredményekkel, amelyek a mordvin végmagánhangzó-rendszer eddigi kutatásából leszűrhetők voltak. Ezenkívül rá fogok mutatni néhány oly tényre is, amelyeknek kapcsolatos tárgyalása előttem kívánatosnak látszik. Anyagomat a 29—30. lapon található felsorolás sorrendjében tárgyalom. 1. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy a fi. járni ~ lp. jaw]

re

megfelelés esetében nemcsak a második, hanem az első szótag vokalizmusához is fűződnek megoldatlan problémák. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy amíg RAVILA a lapp nyelv alapján a finnben * járva : *járván paradigmatípust várna (vö. id. h. 108. 1.), addig a lív jóra csak egy korábbi * járva alakból vezethető le. Elsőiszótagbeli á=~ a változásra nem gondolhatunk, mert ily hangváltozás nem történt a lív nyelvben. Nézzük tehát a többi balti-finn nyelvet: vájjon azok * járva vagy * járva előzményre utalnak-e? A vepszében a szó változatai iárv és %arv (iarf); közülük valószínűleg a járv az általánosabb. A jarv alak (néha arv változatban) helynevek utótagjaként is előfordul. Mivel a vepsze az elsőszótagbeli közfi. *á hangot általában változatlanul megőrizte, KETTÜNEN a iarv és arv alakokat úgy próbálja magyarázni, hogy azok helynevekből önállósultak, ahol az [? eredetibb] jafv változat mélyhangú előtagok esetén, ezek hasonító hatására vett fel a tőhangzós alakot (Löunavepsa háálikajalugu II. 1—2.). A vótban a szó alakja jarvi, a krévinek nyelvének emlékesben járwi; egy vót falu nevét a svédek a XVII. században Járfwenkylá alakban jegyezték fel. Mivel a közfi. *a hangot az első szótagban a vót nyelv is általában megőrizte, a fi. jarvi ~ vót jarvi megfelelést KETTÜNEN a 'szokatlan' megjegyzéssel illeti, s egy lapalji jegyzetből azt a véleményét olvashatjuk ki, hogy szívesebben (a tőhangzós!) * jarvi közfinn alakból indulna ki, amikor természetesen a fi. a másodlagos fejlemény volna (Vatjan kielen áánne-